Budapest, 2015. (38. évfolyam)
12. szám december - Baksa-Soós Attila: Nagymacskák - Hidvégi Violetta: Ház – tér – idő
BUDAPEST 2015 december 28 VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB A ROVATOT SZERKESZTI: KIRSCHNER PÉTER Baksa-Soós Attila Nagymacskák Kőoroszlánokat vizslatok az ablakomból kutyamód, mint fényévekkel korábban az alagút tetején hosszas csókolózás közben, elkalandozó tekintettel, de nem vehette észre, mert a lányoknak ilyenkor szerencsére csukva a szemük. Nem úgy a sörényes hímeknek. Vadásznak katonát, elnyomót, rosszindulatú szomszédot, kispolgári egyenruhást, polgárőrt, házmestert, alázat nélküli tökfejet, megszállót, erőszakost, hatalomra vágyó percembert és büszke diktátort. Apró lanovkát eresztettünk a nullás kőhöz, huszonnégyes damilon imbolygó műanyag kávéspohárban, ukrán-rúzsos filterbe szúrt csillagszóró szikrázta be a tér vörösre gyomlált ötágú szimbólumát. Körötte BMX-szel vágtattunk át a tilosba (Pestre), görkoris csajok piruetteztek a téren, szürcsölték a kólát, nekem is jutott, pedig igazán nem szerettem, de aztán mégis beütött a dupla fekete, meg a prosztó srác ökle, nem vettem az adást miért, csak úgy, gondolta rendben van, ha jól halántékon rúg egy ilyen budai elkényeztetett szépfiút, ficsúrt, ez visszhangzott, csontom reccsent, a macskakőre zuhantam, de a lányt mégis én vittem haza. Hiába, egy agresszor nem érthet oroszlánul, még ha száznál is több éve fényképezteti magát mellette, vagy szerinte fölötte. Hídfők oroszlánjai ugrásra készen várnak, elszállt minden lustaság. Vadakat szelídíteni talmi álom, halott ötlet, merő butaság. Budapest, 2015 tíz 16 HÁZ – TÉR – IDŐ Hidvégi Violetta 1 kg 70 dkg. Ez még az a méret, amit térdemre fektetve nyugodtan lapozhatok, olvashatok kedvenc fotelomban. Lapozgathatom képeskönyvként, és olvashatom izgalmas, letehetetlen épület- és városrész-történetként. A keménytáblás könyv borítóján a csúcsíves épület részletei égkék háttér előtt jelennek meg. Jó felütés. Tördelése nagyvonalú, szellős. Szem- és olvasóbarát kiadvány. Betűmérete igazodik egyre romló látásunkhoz. (Akinek nem inge, örüljön neki.) Az oldalakon arányosan osztozik a kép és a szöveg. Találkozhatunk alig ismert régi felvételekkel és a hétköznapi halandó számára megközelíthetetlen részletek fotóival. A régi képekből néhány kedvenc: fürdőző emberek az Országház előtti Duna-fürdőben. Már áll a gigantikus gótikus óriás, míg a közelében kucorgó földszintes épület egy letűnt kort, életstílust mutat. Az emberek: a Steindl iroda munkatársai, Ney Béla időskori mellképe, az Országház alkotótársai a Steindl-al bumban impozáns bajuszukkal − akiket természetesen nem e külső jegy miatt kellene emlékezetünkbe vésnünk − vagy az 1894. május 5-i bokrétaünnep sokasága a földön és az épület főpárkányán. A szerzők vélhetően terjedelmi okok miatt mondtak le egyes régi képek nagyobb méretéről. Az olvasó tudomásul veszi a döntést, de nehezményezi, hogy nagyítót kell használnia a részletek felfedezéséhez. Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program irodájának veze tője titkos helyekre, a pincétől a padlásig kalauzol minket. Bepillanthatunk a tornyok belsejébe, sétálhatunk a tetőn. A Kossuth tér rekonstrukciójának állomásai egy kockákra vágott dokumentumfilm elemeiként tárulnak fel előttünk. A hivatalos keretek: az 1884. május 2-án szentesített XIX. törvénycikk rendelkezett „Az Állandó Országház építési tervének jóváhagyásáról és az építés végrehajtásáról”. Az országgyűlés 61/2011. (VII.13.) számú határozatában döntött a Kossuth tér rekonstrukciójáról. A jól tagolt fejezetek szövegei az építési szándéktól a megvalósulásig, a történelem viharain át a Ház és a Tér újjáépítéséig vezetik az olvasót. Mindig tudjuk, hol vagyunk a történetmesélésben, a páros oldal alján fettel szedett szövegrész folyamatosan emlékeztet rá. A szerzők felnőttnek tekintik az olvasót, olyannak, akinek esetleg véletlenül kimaradt műveltsége bevásárlókosarából egy név, egy fogalom. Nem kell keresgélni, ott a magyarázat. A megfogalmazás Török András ra jellemzően üdítően friss, olvasmányos. Óriási ismeretanyagot kapunk fegyelmezett rendben kedves titkokkal fűszerezve. Ki gondolta volna, hogy az Ország Házában családok élték mindennapjaikat? A
