Budapest, 2015. (38. évfolyam)
12. szám december - Csontó Sándor: ÖTVEN ÉV - Dia? Pozitív!
BUDAPEST 2015 december 22 Ötven évvel ezelőtti első karácsonyom idején Kékes tévé, Pacsirta rádió, Szaratov hűtő és a Lemezárugyár mozdonyra hasonlító diavetítő készüléke alkotta családunk technikai eszközállományát. Nem múlhatott el este – a Parázs utcában lévő 25 négyzetméteres szoba-konyhában – közös filmnézés nélkül. Varázslatos élménye máig elkísér. Apu tekerte a szagos és forró masinát a hokedliről, anyuval pedig bevackoltuk magunkat az ágyba, s kétszer-háromszor is izgulhattam Misi mókus kalandjain. – Sándor , figyeljen, ho mályosul a kép! – szólt mesélés közben időnként anyám, mert apa rendszerint belealudt a vetítésbe. Bezzeg Bíró Ferenc nek már ebben az időben is több száz tekercs állt a rendelkezésére. Mondják, a gyűjtőszenvedély egyidős az emberiséggel. Bíró úr nemzetközileg is ritkaságszámba menő diafilm- és vetítőkollekciót halmozott fel és tett közkincsé. Igen, mindenki számára elérhetővé! – Gondolom magánál is úgy kezdődött, mint minden más gyereknél. A számtalan esti „falnézésből” mégis hogyan lett szerelem? – Az ötvenes években kaptam a szüleimtől öt filmet és egy gépet karácsonyra, Dia? Pozitív! Csontó Sándor ÖTVEN ÉV 1965. december 14. Diafilm kockáit nézik fiúk a Magyar Vagon- és Gépgyár (Ganz MÁVAG) gyermekklubjában működő diafilmtárban MTI fotó: Szebellédy Géza
