Budapest, 2015. (38. évfolyam)
12. szám december - Horváth Júlia Borbála: ÉJJEL, NAPPAL - Szerencsecsináló
BUDAPEST 2015 december 20 Piros-sárga (gyorsétterem), sárga-piros (benzinkút), zöld-fehér (gyógyszertár), kék-fehér (rendőrség), piros-zöld (szupermarket), zöld-sárga (lottózó). Olvas ni sem kell, elég csak a színeket látni... – a népesség hamar betanulja a látványt, amikor az autóbusz belsejében dülöngélve hozzájut a külsős képekhez. Jegyeket, bérleteket... – a szemfülesebbje időben leugrik, ugrana, ha nem állná útját vagy három kaller: tizenhatezer csekken vagy nyolcezer a helyszínen ... – A digitalizált korban nem játszik az otthon hagytam a (nem létező) bérletemet technika, mert a vásárlás időpontját pontos gépek nyomtatják a szelvényre, amiből utólag kiderül, feledékeny bérlettulajdonos vagy bliccelő bukott-e be ellenőrzéskor. A buszban együttérzőn bólint a hátsó frakció és hümmög az eleje, az utasok türelmesen végignézik, amint a vétkest leszállítják. Ennek a többszörösét fogom visszanyerni... – fog alól sziszegi, miután elrakja a csekket, és gyors váltással a zöld-sárgát választja: most ötszázmillió a tét. Az indíték megvan, az eszköz is rendelkezésre áll, ezen a héten a szombat az utolsó lehetőség a csodatevésre. Ezt most nem bukhatom el... – a bliccelő amúgy wester nesen berúgja a lottózó ajtaját, a pénztáros összerezzen, kiemelt fizetőhely is egyben, nemcsak papírárus, s félszemmel követi a jövevényt, aki tüstént felméri a terepet, és szóba elegyedik más szerencse-várományosokkal. Piacról jövet szoktam beugra ni... telekre-kondiba-látogatóba menet... délutáni szunyóka előtt... Semmitmondó helyiség, mégis mindig tele, ahol mindenki egyenlő; beosztott és beosztó egymás mellett körmöl: nyolc, ti zenöt, huszonegy, nyolcvanegy, nyolcvanöt... – a klasszikusok örök klasszikusa az Szerencsecsináló szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Az egész évi gyűrődés alatt szinte minden a visszájára fordult: tanítvány edzette a trénert, tüntető strázsált a díszőr fölött, civil nyomozott bűnügyben, őstermelő dacolt a bioboltossal, szerenádot kapott az utcazenész, a lakosság rendszeresen felzúdult az ellen, ami mellett oly lelkesen szólt annak előtte (közmunkás, migráns, szórvány). Mindannyian boldogulásukat keresik, s egy derűs decemberi napon arra jutnak: megannyi csődbe ment terv és földönfutás után, menjünk át az utca napos oldalára. – A lottó mint lutri, ötvenhét éve tartja a lelket a magyar lakosságban. ÉJJEL, NAPPAL
