Budapest, 2015. (38. évfolyam)
10. szám október - Elek Lenke: Másnak lesz jó, ha itt vásárolsz
BUDAPEST 2015 október 23 tam bekukkantani, ha éppen arra járok, a Budafoki úton, a Gogol utcában és a Dohány utcában böngészek régi újságokat, könyveket, kacérkodom retro cuccokkal. A „kezdő” vásárlók olykor még összekeverik ezeket a „sima” turkálókkal, a kiműveltebbek vintage boltoknak nézik, pedig „csupán” jótékonysági célúak. Ahány bolt, annyiféle cél, és annyiféle szervezet áll mögötte. A Kórházi Önkéntes Szolgálat Alapítvány hozta létre az elsőt a fővárosban. A Közösségi Szociális Szövetkezet – a KÖSZSZ – oly módon is közvetlenül támogatja az arra rászorulókat, hogy tartósan munkanélküli embereket foglalkoztat az általa működtetett boltban. Tavaly júliusban alakult meg az Adományboltok Országos Szövetsége (ADSZ), tíz szervezet tizenkilenc üzletének részvételével, ahol a hálózati szerveződést, és az ADSZ megalakításának folyamatát az OFA – Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. – KoopeRáció+ projekt szakmai segítségnyújtással támogatta. Az alakuló közgyűlés szerint az adománybolt egy olyan társadalmi vállalkozás, melyet bejegyzett alapítvány, egyesület, nonprofit társaság, szociális szövetkezet működtet, saját alapító okiratában megfogalmazott társadalmi cél érdekében, nonprofit jelleggel. Működése nyilvános. Árukészlete nagy részét felajánlott adományok képezik. Az ADSZ a szövetséget alkotó, ahhoz csatlakozó adományboltok és közösségi vállalkozások önkéntesen létrehozott társadalmi szervezete. Célja az ilyen típusú boltok kultúrájának terjesztése, létrejöttük támogatása, érdekképviseletük ellátása. Ahogyan azt Németh László tól, a szövet ség elnökétől megtudtam, a tagság egyfajta szakmai közösséghez való tartozást jelent, érdekvédelmet, önkéntes akkreditációval minőségi védjegy nyújtását. Kedvezményes adó- és járulékfizetés elérésén fáradoznak. Mint hangsúlyozta, az adományboltok alapvetően három funkciót teljesítenek: új munkahelyeket hoznak létre hátrányos helyzetű emberek számára, olcsó beszerzési lehetőséget nyújtanak a szegénységben élőknek, és hozzájárulnak a környezeti fenntarthatóságához. Akkor a Gellértnél! A Szabad Iskolákért Alapítvány (SZIA) égisze alatt üzemel a Budafoki úti üzlet, közel a Gellért térhez. Bevételükkel az alapítvány misszióját támogatják, amelynek jelszavai a kooperatív tanulás, a differenciálás, a hátrányos helyzetű gyerekek segítése, a személyközpontú nevelés elterjesztése a hazai pedagógiai gyakorlatban. Olyan adományokat is gyűjtenek, amelyek az oktatással, neveléssel, művészetekkel, kultúrával kapcsolatosak. A bájos, nagyon népszerű helyen vásárolhatók könyvek, játékok, festmények is. A SZIA plusz keretében fiatal iparművészek alkotásait árusítják. Ott jártamkor éppen vásár zajlott, sokan voltak: kétszáz forintért lehetett rábukkanni hibátlan, alig használt, márkás ruhákra, cipőkre. Két svéd hölgy válogatott mellettem, el sem akarták hinni, hogy darabja egy euróba sem kerül ezeknek a jópofa, vintage színvonalú holmiknak. Amint a munkatársaktól megtudtam, már eleve kiválogatják a kapott adománycsomagokat és csak a jobb darabok kerülnek a polcokra, vállfákra. De amelyek nem forgalomképesek, azok is gazdára találnak, a hajléktalanok és menekültek örülnek neki. A probléma a fuvar szokott lenni: nagyon sok lakásban állnak felhalmozva a fölös cuccok, de gyakran nincs, aki vállalja, hogy elszállítsa ezeket az üzletekbe, bár ezt is meg lehet olykor, némi jóindulattal, oldani. A bútorok fuvarozása, tárolása már bonyolultabb eset, pedig arra is van kereslet. De létezik Magyarországon a fent ismertetett folyamat fordítottja is. A jelentős árbevételt produkáló hazai turkálópiac árualapjának jó részét eredeti „hazájában” jótékonysági céllal gyűjtötték össze. Így történhet meg, hogy külföldi, tipikus charity árut lehet Magyarországon kapni, csak éppen nem jótékonysági célra fordítják a bevételt. A nagykereskedők behozzák a holmikat szinte ingyen, válogatják, úgyahogy fertőtlenítik, majd üzletláncaikban saját zsebre, jó pénzért árusítják. Külön regényt megérne, hogy mondjuk, a németországi idősotthonok ápoltjainak holmijai milyen úton-módon jutnak el budapesti turkálókba. Ha figyelmesebben megnézzük az árut, még a nemrég elhunyt idős hölgy nevét is megtudjuk egy kis beragasztott anyagdarabról a hálóing nyakánál... ● Üdvhadsereg és remake Külföldön a legtöbb adománybolt vallási alapon működik, ilyen például a stockholmi Stadsmissionen, amely az 1800-as évek közepe óta szolgál. A használt holmik eladásából finanszírozzák a hajléktalanok ellátását. Az eladók sokszor olyan emberek, akik másutt nem kaphatnának munkát, előfordul, hogy enyhén értelmi sérültek is dolgoznak egy-egy helyen, akiket ép társaik segítenek. A fiatalok nagyon szeretnek ezekben a boltokban vásárolni, sőt fiatal designerek létrehoztak egy saját márkát is, ennek neve Remake: újrakészítést jelent. A régi holmikból állítanak elő divatos, új kiegészítőket, ruhaféléket. A patinás egyesület tagjai házhoz jönnek, ha bútort vagy hagyatékot kell felszámolni, és mindenki jó szívvel engedi be őket a lakásába. A Myrorna egyesület a svéd Üdvhadsereg second hand részlege, és ugyanolyan elven alapszik, mint a Stadsmissionen. Az Emmaus a harmadik világ országait, főleg a régi gyarmatokat segíti. Mind a három egyesület egyre népszerűbb, mert nemes, ugyanakkor környezetvédő a tevékenysége. A fent említett Myrorna együtt működik a tekintélyes Bukowski aukciós házzal, hogy a valóban értékes régi tárgyakért minél nagyobb árat sikerüljön elérniük a rászorulók érdekében. A kikiáltási ár olykor több ezer svéd korona.
