Budapest, 2015. (38. évfolyam)
10. szám október
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXVIII. évfolyam, 10. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A BUDAPEST facebook oldalának szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dr. Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press® Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Másnak lesz jó, ha itt vásárolsz (22. oldal) A hátsó borítón: az első BUDAPEST borítója (1. oldal) BUDAPEST 2015 október A BUDAPEST születésének hetvenedik évfordulóját köszönti ez az írás. 1945. október 15-én hagyta el a nyomdát lapunk első száma. Hogy hogyan fogadta a közönség, kelendő volt-e, erről mit sem tudunk. Ára sincs feltüntetve a címlapon, de sehol másutt sem a laptestben. Arra, hogy el is adják (adnák), csak az 1947. januári számban olvasható utalás: „A Budapest folyóirat teljes évfolyamai kaphatók a kiadóhivatalnál IV., Központi városháza, II. em. 244”. A februáriban aztán végül feltűnik történetünkben az első előfizetési felhívás: az egyes példányok ára hat, a tizenkét szám magánosoknak 60, hatóságoknak, intézményeknek és vállalatoknak 96 forint. Annak az esztendőnek a júliusáig a szerkesztőség Lestyán Sándor lakásán működik (ez után majd öt szám esetében, a decemberi megszűnésig már ugyanott, ahol a kiadó: a Városházán). Tudottan ő az ötletgazda, aki lépésről-lépésre elnyerve a kommunistába forduló városvezetés bizalmát, biztosítani tudja a zavartalan finanszírozást. Szemmel láthatóan nem kulcskérdés a vevők száma. A lapnak küldetése van! Nyáron azonban a tanácson belül fölerősödik azoknak a politikai csoportoknak a nyomása, amelyek más tartalmú küldetésben gondolkoznak. Azt vetik a szerkesztőség (gyakorlatilag Lestyán) szemére, hogy a szerkesztés és a tartalom előkelően értelmiségi-polgári attitűdje nem elfogadható többé Budapesten. A munkásoknak kell írni, érthetőbben, befogadhatóbban agitálni, bemutatni az új rendet és világot építő fővárost meg a látványosnak hirdetendő eredményeket. A SZÉKESFŐVÁROS TÖRTÉNETI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI KÉPES FOLYÓIRATA – olvasható az 1945 októbere és 1947 decembere között megjelent huszonhét szám címlapján. Elég, ha csak az első szám szerkesztőinek és szerzőinek sorában tallózunk, hogy elismerjük, lehetett ok s főleg indok a pártos kritikára. Főszerkesztő Némethy Károly, főmunkatársak Genthon István, Gergely Sándor, Kozma Lajos, Mátrai László. A szerkesztésért Zakariás G. Sándor felel. A szerzők között – mások mellett – Gerevich László, Mándy Iván, Radocsay Dénes, Somlyó György, Zelk Zoltán, Thurzó Gábor neve. Néhány cím: Budavár egyetlen gótikus városunk, A fehér város (Mándy novellája), Téli elégia (Somlyó verse), Az angol király képe a pesti Vigadón, Debussy, Fiatal képzőművészek a Fővárosi Képtárban, Pesten, 1947 januárjában történt, Kosztolányiról... Ráadásul, bár orosz is van, de angol és francia nyelvű tartalomjegyzék és rezümé. Egy ilyen folyóiratra, amilyen ez, a városnak most nincsen szüksége – hangzott a verdikt. Az urak el vannak tévedve! Ez után húsz évet kellett várnia annak, akit érdekelt a város, ahol él és talán felmenői is éltek, hogy – már a kádári konszolidáció éveiben – újraindítsák a főváros folyóiratát. A szervező Mesterházi Lajos, ő lesz a főszerkesztő, gyakorlati szerkesztőként Fekete Gyula dolgozik mellette, a szerkesztőbizottság pedig ügyel a tartalomra: tagjai a költő Garai Gábor, Révész Ferenc, Buza Barna, Szilágyi Lajos, Tarjányi Sándor. A főváros folyóirata. És ha van is ára a címlapon (10 forint), és ha a Magyar Postánál 120 forintért elő is fizethető, ez a címlapi meghatározás helyezi vissza régi pozíciójába a lapot: küldetése van, amit finanszíroz, mert fontos ez a küldetés, Budapest. Az igényes várostörténeti, társadalomtörténeti, a kulturális élet jelenségeit taglaló írások mellett idővel a kritikai elemek is megjelennek, főleg a hetvenes évek végétől, amikor Vargha Balázs veszi át a tényleges szerkesztői feladatokat Mesterházitól. 1988-ban szűnt meg aztán másodszor a BUDAPEST kiadása. Az 1989-től regnáló városvezetés pedig – élén a főpolgármesterrel – úgy gondolta, MINDEN lapot, újságot a piacnak kell eltartania. Azt is, ami a kiadójának fontos. Csakhogy a piac Magyarországon, Budapesten, a polgárt nevelni korlátozottan alkalmas magyar történelem viszonyai között nem vevő arra a tartalomra, ami éppen ezt a polgártudatot s ezzel az erős városi közösséget fölépíthetné. Noha bizony a város igencsak rászorulna. És mindenkori vezetésének evidens küldetése, hogy az a közösség, amely négy (öt) évenként megválasztja, ne csak a máról, de a tegnapokra épített jövőről is felelősen gondolkodjék. Tizenegy éve vette fel a fonalat újra egy civil értelmiségi társaság – a miénk, a Nagy Budapest Törzsasztal és személy szerint Buza Péter, aki még csak nem is lába az asztalnak (az alapításra szövetkezők egy évvel korábban a következők voltak: Török András, Saly Noémi, Ráday Mihály és azóta elhunyt drága barátunk, Gerle János) –, hogy megpróbálják föltámasztani halottaiból a város lapját. S egyenes derékkal járunk a vizen azóta is. Mi, bennszülött menekültek („más kultúrát képviselők”) a súlyos többség uralta otthonunkban. Mert tudjuk s vállaljuk, hogy a mi felelősségünk is fenntartani a reményt: egyszer majd mégis élhetőbb, okosabb, polgáribb lesz szeretett városunk, BUDAPEST
