Budapest, 2015. (38. évfolyam)
9. szám szeptember - Somogyi Krisztina: BETON - Szilárd alkalmazkodás
BUDAPEST 2015 szeptember 19 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara leg a tapintásra – épül be a hétköznapokba. A beton ma új élmény. Ez egy technológiai adottság, egy percig sem szeretném túlzottan megemelni, megünnepelni ezt a tényt. Nagyon líraian, személyesen tudsz beszélni mégis. Azt mondod, szerethető anyag, nőies, alakítható. Ezzel szemben áll az általános vélekedés. A beton kocka, a paneles lakótelep, a nyers beton sokaknak negatív jelentéstartalmak, így a befejezetlenség, a durvaság, sivárság és a tömeggyártás asszociációit hívja elő. Szerintem ez generációs probléma: a panel lakótelep nemcsak egy anyag, hanem egy kornak az attribútuma, nagyon sokféle emlék tapad hozzá és általában a korhoz. Ezek nem írhatók át egykönnyen. Új élmények kellenek, a személyes kapcsolat megváltozása. Aki egy olyan korba születik, amikor egy klassz lakásban beton pult van a konyhában, annak automatikusan mást jelent ez az anyag. Jó példákra van szükség. Mi, a saját generációnkban az egyre növekvő érdeklődést tapasztaljuk, beton workshopunkon százával neveljük ki a különböző művészeti egyetemekről érkező kreatívokat, designereket. Közben egyre több az építészeti léptékű munkánk, mostanság a Széll Kálmán téren nagy méretekben dolgozunk. A személyes kontaktus, így a taktilitás azonban mindig nagyon fontos a beton megítélésében. A mívesség a léptéktől függetlenül alapvető. Mit értesz mívesség alatt? A rászánt gondosságot, pontosságot, az időt és az odafigyelést. A beton nagyon érzékeny anyag. Látszik rajta, miként bánsz vele. Pontosan visszaolvasható, hogy mennyi időt töltött vele, aki csinálta. Látható a végeredményen, hogy mennyire precíz az elképzelés és az előkészítés. A Széll Kálmán téren monolit betonfalak felületeit dolgozzuk meg három helyszínen. Ekkora felületeket még mi sem munkáltunk meg, bár tudjuk, hogy meg tudjuk csinálni. A mérettel összefüggésben változik a megmunkálás procedúrája. Minél nagyobb, annál hatalmasabb erők munkálnak, ezért annál gondosabbnak kell lenni. A beton nem tűr hibát. A technológusok rémtörténeteket tudnak mesélni arról a félelmetes erőről, ami az anyagban munkál. Milyenek lesznek a Széll Kálmán téri felületek? A generáltervező Építész Stúdió választása az anyaghasználat. Zseniális építészeti döntésük, hogy az állomás legyező alakú betonépülete megmarad, mert pont azt a kort tartja meg a jelenben, amikor a betonnal fantasztikus eredményeket értek el. Lehet, hogy a 60-as, 70-es évek felületei nem voltak szépek, de mint konstrukciók, remekül sikerültek. Ma a beton új kontextusba kerül, új térélményt, városélményt, szociális élményt ad majd, ezért megengedhető, hogy kísérletezzenek vele. Nagyon szép felületeket tudunk készíteni, mára ez az anyag míves megjelenésű lett. Milyen lesz ez a felület? Viaszosvászon csipke mintájú villamost készítünk, olyan felületi részletességgel, hogy a „hímzett” minták láthatóak és tapinthatóak lesznek. Technológiai érdekesség, hogy nem látszóbeton keverékből készítjük, hanem a megmunkálás és a zsaluzati minőség lesz különleges. Csipkés?! Személyes ügyem ez. Anyagi korlátok miatt a projekt csak akkor megvalósítható, ha különböző faktúrájú fóliákkal dolgozunk. A fólia a vágati technológiai miatt a legolcsóbb, hiszen késsel alakítható. A nehézsége ennek a módszernek, hogy ha nincsen faktúrája a fóliának, akkor eltűnik, ezért faktúrákat kerestünk a matricákhoz. Én úgy hiszem, hogy az agyunk nagyon részletesen lát. A kontrasztokat még egy igen finom mélységváltásnál is kifejezetten jól érzékeli, különösen változó fényviszonyok mellett. Az Építész Stúdió rézkarcszerű felületet vizionált, felfedezésre váró rajzolatot képzelt el. Ez a vágy egybevágott a technológiai lehetőséggel. Kísérletezéseink során ugyanis kiderült, hogy a legolcsóbban hozzáférhető applikáció a viaszosvászon: méterben kapható, dombornyomásra alkalmas, és ami nagyon fontos, vízpergető, hiszen zsaluzati anyag nem lehet nedvszívó. A csipkemintázat nekem nagyon tetszett. Úgy gondolom, hogy az a gesztus, hogy egy 56-os villamosnak ebből csinálunk lenyomatot, sokféle jelentést behív. A sárga villamos és a viaszosvászon asztalterítő, ami ma talán már csak büfékben található meg, nekem ugyanaz a kor. Kedvesnek gondolom, hogy mint egy ünnepi terítő van fenn a felületen. Humort érzek benne, picit ret-A CALTROPe díjnyertes elképzelés hibrid gondolkodás, hibrid anyagok és technológiák eredménye
