Budapest, 2015. (38. évfolyam)
8. szám augusztus - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Lelkesember, a vendégszerző Írását önálló cikknek túl rövidnek ítélte a szerző, Lelkesember, a Nagy Budapest Törzsasztal egyik derűs, mindig reménykedő oszlopa. Budai (egészen pontosan Himfy utcai) lokálpatrióta, aki valaha vegyésznek indult, aztán a szabadalmak körüli állami szolgálatba csábították át. Most már szinte teljesen nyugdíjas, egyre több energiát fordíthat számos hobbijára, melyek közül a legfontosabb talán a túravezetés. Írni is szeret, lapunk mellett az Élet és Tudományba is szokott. Lelkesember kiállításokat is szervez, és minden jó ügynek fáradhatatlan népszerűsítője. Legjellemzőbb vonásai (a lelkesedés után) a kíváncsiság és a kitartás. Ezt nyilván a tudomány világából hozta. Tartsa meg összes jó szokását még hosszú ideig. (Ja, igen, Dr. Gács János a becsületes neve, nekünk Janó.) Ingkészítők alkonya Pesten és Budán A közelmúltban Budán és Pesten is lehúzta a rolót egy-egy sok évtizedes múltra visz szatekintő ingkészítő vállalkozás. A Frankel Leó út belső részén legalább 50 évig működött Schoeberl Valéria ingvarrodája. A helyén, július közepén már meg is nyílt egy retro hangulatú galéria. A cég történetéről sajnos nem sikerült többet megtudni, mivel nem tudtunk kontaktust teremteni az idős hölggyel. Szerencsére azonban Valéria jó barátságban volt és van is az utca túloldalán működő aranyozóval, s nála hagyta üzletének cégtábláit, valamint egy csodálatos, hamisítatlanul a hatvanas évek hangulatát árasztó reklámgrafikát, így ezeket be tudjuk mutatni olvasóinknak. Többet sikerült megtudnunk a pesti oldal talán leghíresebb ingkészítő műhelyéről, a Nagymező utca és a Paulay Ede utca sarkán működő Fleischer cégről. A vállalkozást Fleischer György férfifehérnemű-készítő alapította 1929-ben, a Teréz körút 10. alatt. Az üzlet virágzott, így jó alapot nyújtott a családalapításhoz is. Fleischer úr feleségül vette Deutsch Lívia úrhölgyet. (A titulus nem véletlen, ugyanis Lívia, a későbbi Lili néni a Mária Terézia Gimnáziumban érettségizett, ami kor-és sorstársai között, ha nem is volt ritka, de általánosnak semmiképpen sem volt nevezhető. A gimnázium patinás Andrássy úti épületében ma a Pesti Barnabás Szakközépiskola működik.) Lívia nemcsak a házasságban, hanem az üzletben is egyenrangú társa volt Györgynek, kitanulta a fehérnemű-készítés minden csínját-bínját. Amikor a legjobban ment az üzlet, a cég szinte manufaktúraként üzemelt: az ingek elkészítésében szabász, varrónő és gombokat is felvarró vasalónő is közreműködött. A szabász munkahelye a bolt galériáján volt. Az üzlet a Teréz – majd Lenin – körúton működött egészen a hatvanas évek végéig, amikor valamilyen városrendezési vagy körút-profilírozási szempont miatt el kellett onnan költözniük. Több felkínált üzlethelyiség közül végül a Paulay Ede utcaira esett a választás, talán azért is, mert ide át lehetett hozni az eredeti boltberendezést. (Az üzlet bezárásával ez egy békéscsabai gyűjtőhöz került.) Gyuri bácsi 1970-ben infarktusban meghalt. Beszélgetőtársaim, Mátrai Terézia, a Lili néni mellett végig kitartó munkatárs és Lili néni unokaöccse, Reich Gábor grafikusművész (a hírneves Reich Károly fia) szerint ebben közrejátszhattak a költözéssel kapcsolatos izgalmak is. Az üzlet ismert volt az egész városban, még külföldi turistacsoportok is látogatták. Lili néni 2014 augusztusáig, 98 éves koráig (!) vitte a boltot, s ennek az évnek a decemberében költözött az égi vásznak közé. Az üzlethelyiséget a szomszédos étterem vásárolta meg, de a kirakatban még idén júniusban is ki volt téve Terézia telefonszáma, aki örömmel áll a régi és új kuncsaftok rendelkezésére. Az utódok emlékezete azt őrizte meg a régi időkből, hogy Lili néni (akkor még Lilike) a legnehezebb időket egy az SS-nek dolgozó varrodában vészelte át, így tulajdonképpen a németek védték meg a nyilasoktól. Számos ismert ember, híres művész nevét őrzik máig a szabásminták. Az eltávozottak közül említést érdemel Latinovits Zoltán (aki inget varratni is a kutyájával érkezett), Soós Imre, Salamon Béla, Herczeg Ferenc, Bessenyei Ferenc, Márkus László, Böröcz József, Szabó Gyula, Kállai Ferenc, Szabó Sándor. S végül egy ismert művész, G. Dénes György, közismert becenevén Zsüti, akiből nem lett kuncsaft, mivel feleségének tanácsára elállt a költséges ingcsináltatástól, mondván: hiszen az is egészen jó volt, amit a németek adtak a táborban...... Budapestünk tehát ismét szegényebb lett két patinás üzlettel, egy hagyományos kismesterség utolsó bástyáival. Csak remélni lehet, hogy ez a szomorú folyamat legalább nem gyorsul fel még jobban, s unokáink is találkozhatnak még néhány ügyes kezű mesterrel. 20 Gács János felvételei
