Budapest, 2015. (38. évfolyam)

8. szám augusztus - Horváth Júlia Borbála: REGGEL - Mindenki külföldi

BUDAPEST 2015 augusztus 6 Élményvonattal a Balatonra, Tokajba, Krak­kóba, Erdélybe, Semmeringbe... – kell-e ennél jobb ajánlat? Kell, kell! – siseréék szezonális mohósággal ontják a nyaralá­si ötleteket; úszógumi, békaláb, a többi, elhanyagolható kiegészítőt majd a szülő­hordárok intézik. Ez így rendjén is volna, idegeskedjék, aki már abba a korba érett, a lényeg, hogy a napi betevő lángos- és palacsintaadag szörppel tálalódjon. Nem úgy van az... – a mindenkori családfő két roham között, útitervvel készül – indulás pontban hatodikán, nyolc óra tízkor a Nyu­gati pályaudvarról... – s mivel a vér nem vált vízzé, Apa lazára veszi: hazaérkezés ismeretlen időpontban... – Az étel- és ru ­hafelelős (értsd: Anya) nagyjából ekkorra föladja, a csomagok negyedére csökken­tésén dolgozik, kevéske, de becsületbeli reményekkel. Végül elindul a karaván, kicsinek nagy, nagynak kicsinek bizonyu­ló hátizsákkal: ne tessék elállni az ajtót a leszállók elől... Az internetes sorba állj, kicsim... – mo ­dern család, modern jegyek, a gyerekek már rég kinyomtatták otthon; fogadjunk, hogy a muzeális kalauznak még normális lyukasztója sincs; úgy viszont a leszárma­zott más különlegesség révén kaphat ked­vet e szép és hasznos pályához. Egyenruha nem, forró vonatbelső nem, az ablak előtt hússzal vánszorgó állomások sem segítik a kedvező döntésben, majd elkanyarodnak a gondolatok: mikor érünk oda? – a gyer ­meki fegyvertár ismétlődő darabja –, majd rájössz, még el sem indultunk. Picinykét emelődik a hang, a rántott húsos zsömle, s az Utasellátó csúcsterméke, a csokis rúd letorkollja a további kérdéseket, majd hasi tájékon megszületik az első három kólapa­ca is. Végül a MÁV siet az utazóközönség segítségére: Figyelem, figyelem! Tolatást végzünk... Váltót állítunk... Futóművet ellenőrzünk... – a kisdedek részére csupa izgalmas látniva­ló, miáltal a felnőtt utazóközönség a nyaralási őrület határán táncol. Vigyázz... Leesel... Eltévedsz... – s vezényszavak hangzanak el; egyfelől. Látnom, tudnom, érzékelnem kell... – másfelől. Nem szabad... – a legrö ­videbb, egyben leghatástalanabb érv, s az ifjúság kifogyhatatlan ötletekkel folytatja a bombázást. Az éhes-álmos-pisilni szakasz a mobiltérkép vagy bármely telefonos, tévés vagy internetes hókuszpókusszal pillanat alatt elhárítható. De akkor minek megyünk nyaralni? – szinte nyelven a kérdés, de ti ­zenöt perc nyugalomért bármely anyuka­­apuka hajlandó korrumpálódni és leadni a nevelési elvekből. Mindenki külföldi szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Az augusztus a biztos! – amikor a legédesebb a dinnye, s Időjárás őmél ­tósága is megadja, ami jár. Az óvatos duhaj erre a hónapra időzíti a nya­ralást, amikor már nemigen marad ki a hivatalból, le az eseményről; s kő kövön marad az őszi újrakezdésig. Egyesek a kényelmes megoldást választják: bevágjuk magunkat a kocsiba, fölnyomjuk a légkondit, s irány a világ.... – A retro-pénztárcával rendelkezők megpakolják a hátizsákot, tülekednek kicsit a pályaudvaron, izzadnak a büfésorban, majd éppen elcsípik a kedvezményes vonatjáratot. Az idei utazási hullám azonban jócskán felkorbácsolta a kedélyeket. REGGEL

Next

/
Oldalképek
Tartalom