Budapest, 2015. (38. évfolyam)

7. szám július - Ferencz Győző: MINT A TUDAT REJTETT BARLANGJÁRATAI - Csontó Sándor: Lesz nekem egy szigetem

BUDAPEST 2015 július 28 VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB Sokan álmodoznak er­ről gyerekkorukban, és felnőttként sem adják fel a reményt, hogy egyszer megvalósulhat ez a cso­dálatos tervük. A Mar­git-sziget, Budapest lel­ke, tündérkertje, a Duna gyöngye. Enyém, tiéd, övé. Mindenkié. Voltak és vannak, akik maguké­nak érezték és hatalmu­kat, tehetségüket, erejü­ket arra fordították, hogy szépüljön és gyarapod­jon. Hosszan sorolhat­nánk királyokon és fe­lekezeteken át, József nádortól Tost Károly ig, Ybl Miklóstól Zsigmondy Vilmos ig a neveket. A boldog ke ­vesek otthonuknak is mondhatták hosszabb-rövidebb ideig: József főherceg, Arany János, Krúdy Gyula, Szép Ernő, Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Manno Miltiadesz. Ez a földdarab nin ­csen száz hektár – vajon hány embernek van ma ekkora, vagy nagyobb birtoka az országban? Többeknek, mint gondolnánk. Nemrégiben a fenti jeles alakok mellé sorakozott fel Jaksics György budapesti születésű, de negyven év óta cegléd ­berceli lakos, faiskola-tulajdonos és szenvedélyes gyűjtő. Magánkiadásban jelentette meg az Üdvözlet Szent Margit szigetéről című lebilincselő és káprázatos albumát, nagyrészt saját relikviáiból. Ahogy az előszóban olvassuk, időnként össze kell rakni ezt a természeti csodát, hogy a látszólag lényegtelen, de fontos részletek és epizódok ne hulljanak ki a történetírás rostáján. Miután Jaksicsnak a helyi Tsz-ből mennie kellett, kertészként öt évet húzott le „büntetésből” a Margitszigeten, s cserébe egy életre szóló szerelmet kapott. A sors akarta így. Bár visszatért a Ceglédi Gyümölcskutató Intézetbe főkertésznek, majd később magánzó lett, rajongá­sa szíve hölgyéért azóta sem csökkent. Negyedszázada min­den, a szigettel kapcsolatos dolgot, eseményt és személyt gyűjtött, összegereblyézett több mint száz könyvet, ezernél több képeslapot, számtalan értékes holmit. „A Margitsziget nagyon nagy téma, egy mozaik, amit megpróbálok összerak­ni, de félek, hogy meghaladja a képességeimet” – nyilatkozta korábban. Néhány év szellemi és anyagi ráfordításának kö­szönhetően összeállt a mű, amiért a szimpla köszöneteknél több illetné a szerzőt. Kitárta előttünk a nagyszekrényt, és mindenkivel megosztotta szerelmének szebbnél szebb éksze­reit, féltett titkait és ritka gönceit. Vajon melyik férfi képes erre? Ez a vaskos könyv nyomon követi a terület históriáját a kezdetektől, összefoglalja természeti és kulturális értékeit, amelyekből bőven van, hiszen a sziget egyszerre pihenő- és gyógycentrum, sportközpont, idegenforgalmi célpont, mű­emlék és arborétum is. Fejezetekre bontva, idevonatkozó A ROVATOT SZERKESZTI: KIRSCHNER PÉTER Ferencz Győző: MINT A TUDAT REJTETT BARLANGJÁRATAI Mint a tudat rejtett barlangjáratai, A régi lakások homályba vesző alaprajza. A hajópadlós cselédszobába, Ahonnan hajnalonta elindult az óbudai Gázgyárba a gyámoltalan legkisebb Agglegény testvér, beette magát Az olcsó szivar áporodott szaga, Az éjjeliszekrényen gyufásskatulya És gyanús gyógyszeresüvegek. Az estére gőzpárás, reggelre jéghideg Konyhában odakint A gáz fölött száradt a férfiing. Nyers szemeskávé pörkölődött Vaslapon, az örök baracklekvárhoz Vaj helyett főzőmargarin. Esténként a hosszú ablaktalan ebédlőben Egy távoli, valószerűtlen Világból itt rekedt alakok Egymást lármásan túllicitálva Fogták el a pagát ultimót. Nyíltak még beljebb további szobák, Az egyiknek félköríves erkélye volt, Ott őrizte bezárkózva titkos gyászát Két jólszituált gyerektelen öreg. Beljebb, a lakás végében a családi Festőművész, az istenfélő vénlány, Az egyik ikerhúg, az a ripők, Festette háromkirályos képeslapjait, Lámpaernyőit körbetáncolták Az esetlen mozgású akvarell angyalok. Egy este, talán tarokk lett volna, Becsöngetett a sógoruk, gyalog jött haza Az orosz frontról az első háborúból, Most meg gyalog ment fel a másodikra, És amikor nagyanyám ajtót nyitott, Bedőlt az előszobába holtan. Ott megy el az 59-es villamos Farkasrétre, De nem léphetem át a küszöböt én se, Nem léphetem át már soha többé. A régi lakás, Királyhágó utca 5/b. LESZ NEKEM EGY SZIGETEM! Csontó Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom