Budapest, 2015. (38. évfolyam)
6. szám június - Daniss Győző: A NAGY HÁBORÚ - Toldd meg Dianával!
BUDAPEST 2015 június 13 Több lapban és többször is megjelentek a fennhéjázástól korántsem mentes efféle ajánlások: „Az első ágyúlövés elsöpörte a haszontalan és ártalmas francia és angol szépítőszereket. Manapság aki félti egészségét és tiszta, üde, fiatalos és városias arcot kíván, Dr. Jutassynak, a hírneves kozmetikai orvosnak arcápoló szereit használja. Dr. Jutassy krém 5 K Dr. Jutassy szappan 2 K Dr. Jutassy púder 5 K Kapható minden jobb üzletben. Főraktár: Kozmetikai gyógyintézet, Budapest, VI. Kossuth Lajos utca 4. szám” A Lysoform fertőtlenítőszer „békebeli” hirdetésén mókás arcú fiatalember hívta fel a figyelmet a termékre. A háború kitörése után nyomban katonaruhába öltözött – szintén több lapban –, a szöveg pedig „Jelentem alássan, a Lysoformmal én is bevonultam”-ra változott. Az Odol szájvizet „csinos tábori dobozba” csomagolták, s „a háború tartama alatt díj mentesen szállított” üvegekben kínálták. Brázay és Erényi A sósborszeszt, a különféle illat- és ízanyagokkal kívánatosabbá tett, sós vízzel hígított alkoholt bő évszázada ismerték már, amikor a 19. század vége felé egy Európát járt kereskedő, Brázay Kálmán Buda pesten is professzionális módon kezdett hasonlót gyártani. És nemcsak gyártotta a sokoldalúnak mondott terméket. Sajtóhirdetés-zuhatagával kevésbé ügyes boltostársainak is gyorsan fölébe kerekedett. A maga sósborszeszét a Kakas Márton című hetilap 1904 első negyedévi számainak bizonysága szerint egyebeken kívül hajhullás és lábizzadás, májfoltok és korpásodás, torokfájás ellen, valamint látásjavításra és fogápolásra ajánlotta. Alig valamivel később jelentkezett egy kivételesen erős versenytárs. Erényi Béla gyógyszerész szintén sósborszesz-gyártásra és -árusításra adta a fejét. Brázayt nemcsak mentollal gazdagított termékével szorongatta, hanem hasonlóképpen az övéinél hatékonyabb hirdetéseivel. És már a sósborszesz-kampány előtti években, akkor még más termékeivel is. Kopaszodás ellen hajszeszt, tripper ellen pirulát, bőrápolásra szappant, krémet, púdert, a férfierő megtartására (titokban, postán küldött) pasztillát kínált. És hamarosan következett a főtermék, a Diana! Az 1904-ben alakult Diana Ipari és Kereskedelmi Rt. hat évvel később megvette Erényitől annak sósborszeszt és kozmetikai cikkeket árusító üzletét, valamint a gyártási jogokat. És azonnal elindított egy nagyszabású kampányt. A Vasárnapi Ujság 1910. szeptember 18-i számában (ez a hetilap volt a Diana-reklámhadjáratok vezérhajója) teljes oldal harsogta, hogy a sósborszesz sokféle ember sokféle baján képes segíteni – miközben nem feledkezett meg arról, hogy a szer „egyedüli készítője Erényi Béla gyógysz., Budapest, Károly körút 5.” A termék politikai, katonai helyzettől független értékét e lap 1913. február 13-i száma már felső fokban méltatta: „Isme ri ön már a Diana sósborszesz grandiózus hatását? Minden egészséges és minden beteg igazolhatja, hogy az elképzelhető legjobb siker csakis Diana sósborszesz használata által érhető el.” Való igaz, hogy a szer – főképp alkohol-összetevője gyors párolgásának, hűtőhatásának köszönhetően – bedörzsöléssel, masszírozással frissítette a fáradt végtagokat, átmenetileg csillapította a fájdalmakat, valamelyest pedig fertőtlenített is (mellékhatásokról akkor nem tudtak vagy elhallgatták, hogy esetleg kiütéseket, légzési zavarokat okozhat). De a „minden bajra gyógyír” kitétel ez esetben sem volt igaz. A háborút a részvénytársaság azon nyomban eladásai szolgálatába állította. Három nappal a Szerbiának küldött hadüzenet után a Népszavában így: „Hábo rúba Diana sósborszeszt visz, és győzni fog a magyar katona, mert a Diana sósborszesz hőség ellen, kimerültség ellen, sebesülés okozta fájdalmak ellen első segítség. Kapható mindenütt.” A sósborszesz-reklámok 1915-ben élték fénykorukat. A százezrekre menő veszteséglista talán még nem oszlatta el teljesen a győzelem reményét, a hirdető meg arra is számíthatott, hogy sokan minden elérhető módon próbálnak segíteni a fronton lévőknek – egyebeken kívül azért is, hogy nyugtathassák magukat: „én mindent megtettem, sósbor szeszt is küldtem”. A cég a Vasárnapi Ujság a május 30-i számának egy teljes oldalát megvásárolta. Kilenc rajzocskával és a hozzájuk illő – egyik-másik esetben bombasztikus – szöveggel próbálta az olvasók agyába vésni, hogy okvetlenül vásárolják a termékét. Hozzátéve mindjárt: Borszesz – etilalkohol (C 2 H 6 OH) – színte len, kellemes szagú, égető ízű, kék lánggal égő folyadék. Tömény állapotban erős méreg. (Természettudományi Kislexikon, 1971) Sósborszesz – Igazi mivoltában: kevés sós vízzel kevert valódi borszesz, tehát sós cognac. Ilyen formában azonban már nem kerül forgalomba s a leglelkiismeretesebb gyárosok is legfeljebb sós törkölypálinkát adnak; különben az ezen a néven kapható termék nem egyéb, mint – a boros szag kedvéért – kevés önantéterrel illatosított és sós vízzel hígított gabona- vagy tengeriszesz. Házi orvosság. (A Pallas Nagy Lexikona, 1897) Sósborszesz – Illatosított, alkoholban dús folyadék. Eredetileg a borszeszt (borolajat, önantsavas etilésztert) sós vízzel keverték (franciapálinka), főként házi használatú testápolásra, innen az elnevezése. Napjainkban az alkoholt illatosítókkal, például ecetéterrel (etil-acetáttal), aromás tinktúrákkal keverik. Testápoló, tonizáló- és bedörzsölőszer. (Magyar Nagylexikon, 2003) A NAGY HÁBORÚ Toldd meg Dianával! Daniss Győző A „nagy háború” a reklámvilágot is érintette. Mivel rádió, televízió, internet nem nem volt, és mert egyre korlátozottabbak voltak a plakát-, levelezőlap-, számolócédula-lehetőségek, elsősorban a sajtóhirdetések világát. Mégpedig nemcsak a katonaköpenyek, bakancsok és műlábak tárgykörében.
