Budapest, 2015. (38. évfolyam)
6. szám június - Horvát és a szex
BUDAPEST 2015 június 6 Az a kérdés, hogy Horvát Árpád egyetemi tanár, az 1870-es években az Egyetemi Könyvtár igazgatója a társadalmi átlagnál intenzívebben érdeklődött-e a női nem iránt, sőt! hogy ez az érdeklődése túllépte-e a tolerálható mértéket, legelőször a Mikes− Dernői Kovács-féle monográfiában merült fel, amire a szerzők mindjárt válaszolnak is: igennel. De az az igazság, hogy ezt a sommás vádat tulajdonképpen csak Júliának a halálos ágyán Horváthoz írt levelével tudják alátámasztani. A másik felet meghallgatni nem volt módjuk. Pedig létezett már akkor is ez a mind mostanáig még hivatkozásként sem publikált röpirat-kettős, amelyben maga az e téren súlyosan elmarasztalt tudós állította ki magáról a bizonyítványt. Mert bár kétségtelenül a szalonképesség bizonytalan határain belül marad, a szövegek tartalma arra utal, hogy még az ötvenedik életévén túl is (ne felejtsük, a 19. században járunk, no de azt se felejtsük persze, hogy Jókai hetvennégy évesen vette nőül Nagy Bellá t) egészen az exhibi cionizmusig hirdette magáról: férfi a javából. Exhibicionista röpiratok A lapok – amelyeket az OSZK kisnyomtatványtára őriz – a város közönségének szólnak. A teljes nyilvánosság elé tárva Horvát (második) házasságának intim történetét. („Horvát Árpád válóperéből Willingsdorfer Antónia ellen.” És „Horvát Árpád válóperéből Willingsdorfer Antónia ellen 2-ik sz.”) Antónia – Tóni – a Kuglernél szolgált cukrászlányként 1871 januárjától. Itt ismerkedett meg vele a tanár úr, s hallgatta meg többször is a kaposvári illetőségű, bizonyosan nagyon fiatal leány hízelgő mondatait: „mily szerencsésnek tartja azon nőt, kit én felségül venni hajlandó volnék”. Sok hónap telik el, Horvát, aki kéreti magát, végül kötélnek áll, bár elmondja – és leírja – „mily nehéz lenne rá nézve (már mint Tónira – B. P.) a koros férj oldala mellett a neki folyvást ud varló gróf Zichy Viktor csábjainak ellenállni.” Úgy látszik, még a férj-jelölt is tudta, de egyelőre nem zavarta, hogy az aranyifjú arisztokrata a kiasszony állandó partnere. Még hogy ő! És még hogy öreg! − hárítja el a Tóni a vádat és hogy nem remél kielégülést a házasságban. Utóbbit a jelölt büszkén nyugtázza (és a többi részlettel együtt ezt is közhirré teszi...). 1873. június 3-án vezeti oltár elé Kaposvárott a Willingsdorfer lányt, akivel másnap édesanyja is felköltözik Pestre, a könyvtárigazgató akkori, Múzeum körút 21. szám alatti lakásába. Tóni pedig azt a kívánságát fejezi ki, hogy egyelőre a mamával aludna: „míg az uj helyzetet majd meg fogja szokni”. Igen hamar kiderül aztán, hogy hajnalonta eljár hazulról az ifiasszony (ezt leplezendő alszik a mamával), és amikor Horvát a személyzetet kérdőre vonja, a szakácsnő pedig bevallja: „a lelkemre kötötte az asszonyság, hogy a legnagyobb csendben nyissam ki a kaput, nehogy az úr felébredjen.” Gyorsan pereg nek az események, Horvát rátör az anyósra, aki szedi is a cókmókját, s hazautazik Kaposvárra, Horvát pedig feltöri felesége asztalfiókjának zárját, hozzájut a naplójához, benne minden bizonyítékkal, ami több mint elegendő, hogy a válópert megindítsa. Így summáz: „...ez az egész házasság nem volt egyéb, mint (...) alávaló módon kivitt rút csalás; mert az egész kilenc hónap alatt, a míg jegyesem volt, úgyszintén későbben is, mikor már törvényes feleségem volt, folyton-folyvást játszotta Zichyvel a szerelmi regényt”. Kap a röpiratban kemény mondatokat Zichy gróf, Pest vármegye ex-főispánja is, a „kitanult kéjenc” , „főrangú gonosztevő” , a „társadalom heréje” (Stílusos áthallás). De még vár a felszarvazott. A házasság hatodik hetében Tóni megpróbálja beljebb terelni csapdájába az urát: „a kacérságnak minden eszközét felhasználta, hogy őt nőmmé tegyem. De a gondolat, hogy egy fattyú-gyermek fog előbb-utóbb családomba becsempésztetni (...) adott nekem annyi erőt, hogy a szép asz szony részéről kínálkozó alkalmat felhasználatlanul hagyjam.” Pedig „folytonosan volt alkalma meggyőződni afelől, hogy ben nem mind az érzéki vágy, mind a férfierő megvan.” (Csak az a kérdés, miként tudott erről Tóni meggyőződni? Nyilván sehogy. Jövőjét készíti elő Horvát ezekkel a mondatokkal, ami egyébként később már nem torkollik újabb házasságba.) Örökség: visszaperelve A válóper 1874 tavaszán kezdődik, május 9-én kelt ez az első, néhány mondat erejéig idézett röpirat, amelyet érdemes végigolvasni. Pontos korrajz, és sokkal több, mint Horvát magamutogatása. De erre itt most nem kerülhet sor, már ennek az elsőnek a terjedelme is fél ívnyi. A másodiké sem sokkal kevesebb, ezt Horvát 1875 májusában vitte nyomdába. Kiderül belőle: Tóni – az alperes – azt állítja, tudósunk kényszerítette őt a házasságra. Hogy nem volt kényszer, annak bizonyítását az „esztergomi főtisztelendő Főszentszék” kéri be a felperestől, mert Willingsdorfer Antónia, Szendrey Julia után a második Horvát Árpádné katolikus vallású, miközben Horvát – elővigyázatosságból – 1875-ben áttért a „reformáta” hitre, s így őt nem csak ágytól-asztaltól választhatta el az állami bíróság. Viszont Tóninak volt még egy dobása: a katolikus egyház talán megmenti a (név)házasságát (és az örökségét). Horvát és a szex Adalékok egy eldönthetetlen vitához Horvát Árpád az 1870 körül
