Budapest, 2015. (38. évfolyam)
6. szám június - Buza Péter: TÁRGYESET - Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt…
BUDAPEST 2015 június 3 1853. február 19-én a telekkönyvben Horvát Árpád tulajdonaként regisztrálják. Az eladót Zier Keresztély nek hívják, építőmester Pesten. Ezt az épületet is értékesítési céllal emelte, ingatlanforgalmazásban működött, de később kapott fontos közösségi megbízatásokat is. 1873-ban például a csömöri evangélikus templom, ugyancsak a hetvenes évek elején a mai Belváros-Lipótvárosi Polgármesteri Hivatal helyén akkor fölépített székház (Iparosok Takarék és Hitelegylete) kivitelezését bízták rá. Régi utca a Hársfáról elnevezett, ezt a szakaszát az 1840-es évek végén (1848) kezdik belakni, az után, hogy ide telepítik a Pesti Kereskedelmi Kórház pavilonjait, kertjét. (A század végén mint Ferenc József Kórház költözik majd tovább, a mai Péterfy Sándor utcába.) Dr. Mikes Lajos és Dernői Kocsis László 1930-ban megjelent kötetükben (Szendrey Julia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása) leírják a szerény házacskát, s elhelyezkedését (ők is csak hallomásból – 1911-ben bontották le). Nem egészen a Király utca sarkán áll, alaprajza egy vastag talpú „L” betűt formáz, a talp talpa az utcai front. A Horvát fiúk (Attila és Árpád ) gyerekkorukban le is rajzol ták, még egy olyan változat is készült, amelyen a bútorzatot is megjelölték. Az OSZK kézirattára Petőfi Ereklyetárának anyagában maradt fenn ez a két lap, amelyek ismeretében az épületről pontosabb leírást is adhatunk. Homlokzata előtt – tizenkét méter körüli lehet − nincs kert, a Hársfa utcai fronton nyílik a bejárat. Ezen át egy hosszú folyosóra jutunk. Első szakaszának teréből nyílik egy kis szoba (talán cselédszobának használták) s az előszoba. Utóbbiból pedig Horvát, a gyerekek és Julia szobája. (Horvát és Julia lakrésze között is nyílik egy ajtó, amelynek fontos szerep jut majd úgy tíz évvel a beköltözésük után.) A folyosó folytatódik a gyerekszobával párhuzamosan, amely szoba mögött található a konyha, az éléskamra, az árnyékszék és a katonaszoba (az érvényes városi rendeletek szerint a lakosságnak kellett befogadnia alkalmanként a Pestre bármely okból érkező katonákat). A háznál valamivel nagyobb kert kíséri az épületet a kórház telkének szomszédságában, és egy üres telek a Király utca felől. Ami a berendezést illeti, böngészésre ajánlom a mellékelt illusztrációt, itt csak néhány jellemző bútorra hívom fel a figyelmet: Júliának van egy zongorája, és függönyözött alkóv zárja be az ágyat, Horvát szobájában pedig különösen fontosnak látszik a hatalmas íróasztal és a könyvszekrények, könyvespolcok. A Nővilág 1858. évi 25. és 26. számában a ház asszony is leírja otthonának stílusát, hangulatát. (elbeszélése válasz sógorának, Gyulai Pálnak a nőírókat elítélő cikkére): „A rendes, jól szellőztetett szobákban az ember mindjárt otthoniasan, olyan kényelmesen érezheti magát. Minden butoron meglátszik, hogy elrendezésénél a kényelem és czélszerűség határozta meg a helyét, nem pedig a hiú fitogtatási vágy, vagy oktalan divatmajmolás; mindjárt észre lehetett venni, hogy a ház lakói inkább magoknak élnek, mint a világnak. A butorok, ámbár sem ujabb[ak], sem divatosak, mégis oly tisztán vannak tartva és oly jó állapotban, amint azt csak kivánni lehet olyan háznál, hol nem tekintik halálos bűnnek, ha a gyermekek átlépve gyermek- és cselédszoba szűk határait, néha oda is berontanak.” Itt él a Horvát-család tehát 1853-tól 1867-ig. Abban az esztendőben dönt úgy Julia, hogy örökre elhagyja második férjét. A házat eladják. Kranz Ede „china-ezüst”- (újezüst-, pakfong-) ke reskedő veszi meg, 1871-ben emeletet is épít rá. Ezzel egyidőben ugyancsak megveszi az addig üres saroktelket is, amelyet egyesít ezzel az épülettel. Még áll a bővített épület húsz évvel később is, amikor Hirschfeld Mór megnyitja üzletét a Király utca és az időközben kialakított körút sarkán, hogy Petőfihez cégérezze. Nyilvánvalóan mert sokan tudják még a közvetlen környéken, mi köze van a helyhez a szabadság költőjének. Noha tulajdonképpen semmi. De a hármasból, amely szóba jöhet, egyedül az ő neve alkalmas arra, hogy az üzleti hírveréshez hozzátegyen valamit. Akkor megfojtom Zoltánt! „Ha a természet legmegvetésreméltóbb salakját akarod látni, nézz egy gyáva férfit. (...) Mindent inkább, csak férfit ne (...) kit egy czégéres nő felhivó tekintete elcsábithat, kinek lelke megengedi őt olly viszonyokba lépni, mellynek gyalázatos terhe alatt nyöszörög és könnyez szégyenében, mellyet nincs bátorsága nyiltan kivallani és nincs bátorsága ellene szegülni s jármát nyakáról levetni. Gyalázat nehezedjék rájok és süllyessze le őket a föld fenekére (...).” Az 1870-es évekre már beépül a Hársfa és Király utca sarka. De jól látszik Horváték házának, telkének mindkét határvonala A Horvát fiúk készítették gyermekkoruk otthonának alaprajzát
