Budapest, 2015. (38. évfolyam)
5. szám május - Szántó András: Kávéház-forradalom
BUDAPEST 2015 május 27 Erdélyi Borozó (képeslap, 1940) Baross kávéház (képeslap, 1938 körül) A Spolarich család néhány más népszerű vendéglátóhely bérletét nyerte el. Ilyen volt a legendás Erdélyi Borozó (Dalszínház u. 8. – az Operaház mellett). Stílusa követte a divatot: a mennyezet kör alakú bemélyítését, a világítás megoldásokat, a színes falakat, a bútorokat és a lámpatesteket. Itt érdemes megjegyezni egy érdekes új divatot. Már régóta vitatkoztak akkor a szakemberek arról, hogy csak este, vagy már délidőben kell-e abrosszal teríteni a márványasztalokat a kávéházakban, s amíg ők vitatkoztak – a megoldás robbanásszerűen elterjedt. Az ok, hogy a legtöbbnél jó konyhát vezettek, sokan étkeztek ott, másrészt éppen erre akarták a tulajdonosok ösztönözni a vendégeket, a bevételre gyakorolt jótékony hatása miatt. A Baross A sort még lehetne folytatni, de lezárjuk most egy korábban szintén népszerű üzlet példájával. A Baross kávéház is a körúti „tengelyen” fekszik. A főleg polgári és iparos vendégeket vonzó helyet sokszor változtatták a szolgáltatásai alapján (még én is jártam ide táncos délutánokra a 70-es években). Az eleinte Mikszáth törzshelyeként, majd „a sakkozók Mekkájaként” ismert vendéglátóhely a húszas években kezdett hanyatlani (az irodalmárok és más törzsvendégek sohasem voltak igazán lojálisak kávéház-ügyben). Amikor Szepesi Frigyes, híres húsgyáros és kereskedő (lásd „Szepesi virsli”) átvette a bérletet, még fellendült egy időre, de a felújítás egyre sürgetőbbé vált. 1932-ben tervezték újjá a kor „modern” divatja szerint, de az átépítés részleteiről nem sokat tudunk. (Bodor Ferenc szerint „Érdemes megfigyelni a Baross kávéház tükrös oszlopait, minden dísztől mentes, racionális bútorait. Ez még nem tudatos téralakítás, de a megrendelő megsejtett valamit az új korszellemből”.) Itt is kialakítottak egy bárt, a szolgáltatást is fejlesztették, ám az enteriőr átlagosra sikerült. Volt modern lámpa, oszlop-tükrök és terített asztalok, és „a Soutterainban este tánc” – ez azonban már kevés volt (vagy drága?) a józsefvárosi polgárság és az iparos fiatalok számára. Az sem sokat segített, amikor 1944-ben hatósági kinevezésekkel cserélték le a kávéházak (főleg zsidó származású) vezetőit és a Baross élére Kalmár Dezső került. ● A képek forrása: a szerző gyűjteménye
