Budapest, 2015. (38. évfolyam)
5. szám május - Szántó András: Kávéház-forradalom
BUDAPEST 2015 május 25 Emke Grill (képeslap, 1937) Emke „Dancing-bar” (képeslap, 1937) leghíresebb cigányprímásokat foglalkoztatta, még a slágerbe is belekerült, hogy „szemben az EMKE cigánya zenél”. 1901-ben, a tulajdonos halála után fia, Wassermann Mór vette át az irányítást, és még a háború előtt jelentősen átalakította. „Modernizálta”. A legrészletesebb tudósítás az átalakulásról az Interieur című lapban jelent meg Róth Zsigmond műépítész tollából (1912. január 20.). Ebben minden elem, bútor, falfelület és díszítés kritikáját és – többnyire – dicséretét olvashatjuk. Említi például, hogy „keveselnünk kell a tükör-felület alkalmazását”, tehát a klasszikus kávéházi tartozékok helyét átvették a modern dekorációk. Néhány falfestményt Földes Imre festőművész tervezett (aki főként plakátjaival lett világhírű). A méltatás szerint a tervezők (Rainer Károly és Skuletzky Sándor műépítészek) „...szinte félve kerültek minden hagyományost. Ez teszi egyénivé, sajátossá e helyet – egyes részleteknek pedig rendkívüli bájt kölcsönöz”. Újdonság volt, hogy „a csillárok minden felesleges ciráda nélkül tisztán a világítási effektus teljes kihasználását hirdetik”, hogy a fehér ablakfülkék mellett a bútorok döntően szürkék, a mozaikszerű ornamentika a vasoszlopokat burkoló üvegfelületeken újszerű és látványos. Az igazi „nagy” megújulás azonban e fontos kávéházi templomban már Wasserman Mór halála után történt. A háború előtti utolsó tulajdonos házaspár, Stern Fruzsina és Bermann József 1937-ben teljesen felújíttatta a helyiségeket. Beépítették a bérház udvarát, létrehoztak egy százhatvan vendéget befogadó grillt, melynek érdekessége a süllyeszthető zenekari dobogó volt; a kor híres dzsessz-énekesei és művészei léptek fel itt rendszeresen. A kávéházat és a grillt is késő art-deco stílusban alakították ki. A dekoratív változások mellett a modernizációt az amerikai szórakoztató helyek követése is mutatta. A „Dancing-bar” csillárai, fali- és oszlopvilágításai már egészen modern formavilágot tükröztek. A székek és fotelek kárpitozását akkori legnevesebb mesterünk, Szabó Éva tervezte, és az ő műhelye is készítette. Megjelent a termekben egy jellegzetes és később igen elterjedt építészeti ötlet: a mennyezet kerek, ívelt süllyesztése, rendszerint rejtett és sejtelmes világítással. A Savoy A frissítési láz végigvonult a Körúton, és elért a Nyugati téri Vígszínház kávéházig. (Kozma Lajos terve minden részletében modern volt, Bodor Ferenc szerint „a belépőt rögtön mellbe vágta a falakat borító rengeteg új anyag, ezek meleg, lüktető színhatása, ami
