Budapest, 2015. (38. évfolyam)
4. szám április - Fisli Éva: FÉNYIRDA - Schwanner Endre színházában
Schwanner Endre fotográfiai életművét, több más történeti értékű tárgy és dokumentum mellett 2011-ben adományozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A Budapesten, 1928. március 20-án született, Balogh Rudolf-díjas fotóművész munkássága kiterjedt a fényképezés szinte teljes területére. Szakírói és oktatói tevékenysége a hatvanas években bontakozott ki. 1959-ben alapító tagja volt az Aesculap Fotóklubnak, 1966-ban a Studio Nadar alkotócsoportnak. A Magyar Fotóművészek Szövetségének 1967-ben lett tagja; 1970-től csaknem két évtizedig a Felvételi Bizottságban, 1982-86 között, majd 1997-től újra a Szövetség Etikai Bizottságában dolgozott. 1974-től 1991-ig az Újságíró Iskolán fotótechnikaelméletet tanított. 1973-ban megkapta a Nemzetközi Fotóművész Szövetség AFIAP címét. Gera Mihály 1998-ban így kezdte róla szerkesztett kötetét: „Schwanner Endre arról ismert szakmai kö rökben, hogy amit a fotográfia műszaki kérdéseiről tudni érdemes, azt ő naprakészen tudja.” Schwanner Endre fényképeiből Magyarországon legutoljára 2001-ben rendeztek kiállítást. Jelen összeállításunk válogatás a 2015. május 14-én Sárospatakon nyíló „Színház az egész...” tárlat anyagából, mely idén ősszel érkezik meg Budapestre, ahol a fővárosi közönség is részese lehet a fotós kivételes színházának. A tárlaton nagy számban szerepelnek majd a budapesti Madách Színházban készített felvételek. Ezekből adunk most közre néhányat, előrebocsátva, hogy a színházi fényképezés gyakorlatában döntő változások zajlottak az elmúlt öt évtized során, akár a dokumentáció és prezentáció módjáról, akár a fotográfus munkakörülményeiről és szerepfelfogásáról, illetve a színházi nyelv és a fotó viszonyáról van szó. A szaksajtónak dolgozó fényképészekkel ellentétben Schwanner lassú tekintete már a hetvenes években képes volt egyetlen előadást egy éven át végigkísérni, míg végül a fotós létrehozta a maga képsorát. Schwanner képeivel nem egyszerűen ritka színházi pillanatokat rögzít, hanem hosszú ideig formálódó képsoraival új minőséget hoz létre. ● Schwanner Endre színházában Fisli Éva 24 BUDAPEST 2015 április FÉNYÍRDA Psota Irén és Haumann Péter a Hamlet egy jelenetében (1977) Ádám Ottó a Három nővér rendezésekor (1979) „csak akkor jut eszembe fényképezni, ha az előadás vagy a művész (esetleg mindkettő) jelent valamit a számomra, azonban sohasem a külső jelek a döntőek...” (Schwanner Endre) A figyelem irányai Haumann Péter és Mensáros László Ronald Harwood Az öltöztető című darabjában (1980)
