Budapest, 2015. (38. évfolyam)
4. szám április - Kádár József: TÉGLÁRÓL TÉGLÁRA - Nagy, nagyobb, Újlaki
Andor Endre (1906–1945) néven vonult be az irodalomtörténetbe, és Óbuda híres szülötteinek sorába.” A téglagyárak állandó jelleggel ki vannak téve a leégés veszélyének: „1911 má jus havában óbudai gyárunkban tűz ütött ki, minek következtében tetőcserépgyárunknak az a szárnya, melyet 1898-ben építettünk a lángok martaléka lett. A gyártelepet sikerült ugyan fokozott munka révén a technika legújabb berendezéseivel ellátva újra felépíteni. A kártérítés, melyet a biztosító »elmaradt haszon megtérítése« címén nyújtott, kárunkat javarészben fedezte.” (Hogy mik voltak akkor!?) A vállalat életében új korszakot jelentett az 1928. június 23-án megtartott rendkívüli, egyesülési közgyűlés, mely szerint „a társulat összes aktíváival és passzíváival a Nagybátonyi Szénbánya Rt. budapesti bejegyzett cégbe beolvad. „Az egyesített üzem 3 osztályra tagozva végzi működését, és pedig 1. Újlaki építőanyag-osztály, 2. Kotrási- és cementáru osztály, 3. Szén-osztály.” A vállalat neve immár „Nagybátony-Újlaki” Egyesült Iparművek R.T. Házak a telepek helyén A két világháború közötti időben Európaszerte kísérletek folytak az új igényeknek megfelelő új építési anyagokkal. Szabványos lett a kisméretű tégla, sokféle üreges termék, új födémelem is született. A cserepek közül az „emeltszélű” szalagcserepet, és az új, Fodor-félét is gyártották. De újabb tűzeset puszított a nagyvállalatnál. 1941. december 1-én kelt a közlemény: „sajnálattal kell bejelentenünk, hogy november hó 25-én éjjel óbudai cserépgyárunk VIII.-as műszárítója ismeretlen okból kigyulladt, és a mintegy 100 m hosszú, és három emelet magas építmény teljesen leégett. A kár összege előreláthatólag 1 millió P. körül forog.” A szárítót újjá kívánták építeni. Mivel a Főváros a belső-óbudai téglagyárakat már a ’20-as évek óta ki akarta telepíteni, csak úgy adtak engedélyt, hogy az épületet 1952-ig lebontják, eltakarítják. Ennyi idő alatt viszont a beruházás nem térült volna meg. Végül a fennmaradás majdani meghosszabbításában állapodtak meg. A második világháború súlyos károkat okozott az üzemekben. Az 1948. március 26-án megjelent, 1948. évi XXV. tc. alapján a vállalat valamennyi gyárát, üzemét és vállalkozását államosították. Az Újlakiról leválasztották távolabb fekvő és más ipari egységeit, végül Újlaki Téglagyár néven tizenegy környező téglagyárat összefogó, irányító üzemmé szervezték át. 1953-ban leállították az alsó gyárat. Területén, a Vörösvári út mellett 1958-ra megépült az orvosi rendelőintézet, déli részén pedig 1964-re a „kísérleti lakótelep”. További területeit a ’70-es években iskola és paneles lakótelep foglalta el. A Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek R.T. vezetői az 1941-es tűz után a fölső gyár újjáépítendő kemencéjét még harminc évig kívánták üzemeltetni. A változó történelem végül nekik adott igazat. A gyár 1973-ig szolgálta ki a magyar építőipart. ● 20 BUDAPEST 2015 április A Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek R.T. márkajele Az előkészítő-présház, és az újjáépített VIII. kemence-műszárító épülete az agyagbeszállító hídról 1973-ban Kézi rakodás Cserépberakás a kemencébe A Péterhegyi téglagyár
