Budapest, 2015. (38. évfolyam)
4. szám április - Kádár József: TÉGLÁRÓL TÉGLÁRA - Nagy, nagyobb, Újlaki
A Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek R.T. Óbuda legnagyobb, igen sokszínű téglaipari vállalata volt. Főtelepe a Szent Margit Kórház északi oldala mellett feküdt, és a hegyoldali Remetehegyi úttól a Vörösvári út mellett álló kis házakig terjedt. Magának a gyárnak a története is száz évnél hosszabb időt fog át, de már 1737-ben Zichy Péter özvegye, Bercsényi Zsuzsanna grófnő – az óbudai uradalom birtokosa – alapított téglavetőt a „kiscelli” kegyszobor másolatát őrző kápolna dombjának tövében, s készítette a GSB, CNZ, majd CEB, és CEZ jelű téglákat és cserepeket. A család következő generációját képviselő gróf Zichy Miklós özvegye 1766-ban adta el az uradalmat a Kamarának, amely 1848-ig volt Óbuda városának is a birtokosa. Óbuda ebben az időben mezőváros, a téglavető termékeit az OB – Oppidum Budensis – betűkkel jelölték. Egy fölső, egy alsó A Buda török alóli felszabadulása után a terület északi részén – mely a mai Nagyszombat utcáig terjedt – a Szépvölgy tövénél Neustift–Újlak néven új település alakult ki. S ott, ahol a Bécs felé vivő országút elhagyta Óbudát, már 1741 óta Hörger Antal mészégető és téglavető üzeme működött, amely Schröff Bernát után a régi budai gyárakat is birtokló Jálics Kristóf, később pedig a Kunwald család tulajdona lett. Ezt vásá rolta meg aztán – a közeli hegyoldalakon lévő, harmincezer négyszögöl kiterjedésű kőbányákkal együtt – az 1869-ben megalakult Újlaki Tégla és Mészégető Rt. Az Újlaki itt, és a Bécsi út másik oldalán a Pacsirtamező utcáig terjedően – az „alsó” és „fölső” gyárban – nagy tégla-, cserép- és mészégető telepet alakított ki. A század végére a téglagyártást áthelyezték az óbudai, akkor még „kamarai” téglavetőbe. (Az 1900-as évek elején az alsó gyár területét parcellázták, és a telkeket eladták. A fölső gyár helyén pedig 1927-re megépültek a ma ismert Nagyszombat utcai „városi házak”.) Az Újlaki Igazgatósága alig több mint egy évtizeddel később – a kiegyezés utáni konjunktúrának köszönhetően – tovább terjeszkedett, bejelentve a közgyűlésnek, hogy „az óbudai kis állami téglagyár, me lyet sok év óta bérben bírtunk, 1888. év vége felé eladatott, és hogy mi társaságunk érdekében jónak láttuk azt a társaság nevében megszerezni.” De Óbudán, a kamarai téglavető szomszédságában 1868-tól 1874-ig Ofner Vereinigte Brennerei, majd 1890-ig Első Óbudai téglagyár néven működött egy másik téglavető is, melyet 1891-ben vettek meg. Továbbá a cég tulajdonolta Prohászka Ignác ét, mely a Duna-parton működött. A nagy mennyiségű tégla gyártásához hely kellett, ezért a század végére megszerezték a Bécsi út jobb oldalán elterülő mezőgazdasági területet, egészen a Vörösvári úti telkekig. Ezzel itt is kialakult a „fölső” és „alsó” rendszer. A fölső gyárban a cserépgyártás, az alsóban a nagy szárítószíneket igénylő téglagyártás folyt. A cserepek közül továbbfejlesztették a Wienerberger-féle préselt terméktípust, a szalagcserepek közül gyártották a Stadlert és a saját, öt-bordás hódfarkút. A gyarapodás a 20. században is folytatódott. 1906-ban pedig megvették a Péterhegy oldalában épült új cserépgyártó üzemet, majd a következő évben a szomszédos Péterhegyi Tégla Ipar telepet, ahol 1912-ben palagyárat létesítettek. De gyártottak gyárkémény-téglákat, és idomtéglákat is. 1926-ban beolvadt a vállalkozásba a (Pest) Szentlőrinci István téglagyár, melynek másik telepe a Pilismarót melletti Basaharcon üzemelt. A kocsma mögött... A téglagyárak a 19. század végén a Hoffmann-féle kemencékben már az évszakoktól függetlenül tudták égetni a termékeiket. A téli égetésekhez viszont a nyári időszakban jelentős nyersáru-készletet kellett felhalmozni. Szükséges volt tehát egy állandó, de bővíthető munkáslétszámra, ezért a téglagyárak telepükön belül, vagy a közelben munkás-lakótelepeket is létesítettek. Ez magával hozta valamilyen vegyesbolt, kantin fenntartását is. „Az Újlaki Tégla gyár kocsmája mögötti kétszobás, apró lakásban jött világra egy gyermek, aki Gelléri Nagy, nagyobb, Újlaki Kádár József 1737-ben kezdődött és 1973-ban – több mint két és negyed évszázad telt el közben – ért véget a történelmi Óbuda téglagyártásának története. Amely színes és változatos előzmények után a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek R. T. működése idején jutott el fénykoráig. S ez a korszak is átér mintegy száz évet. Ha másért nem, már ezért érdemes mélyebben is belenézni az idő kútjába. Hát még ha tudjuk, terjedelmes telepeinek, üzemeinek helyén azóta fölépült egy fél kerületnyi város. 18 BUDAPEST 2015 április TÉGLÁRÓL TÉGLÁRA Prospektusuk egy oldala (1910 körül) A gyár Óbudán, 1930 körül
