Budapest, 2014. (37. évfolyam)
3. szám március - Hamvay Péter: Csak azért is: Sorsok Háza!
A deportálásokra 1944 novembere és decembere között került sor. A budapesti embermentés egyik helyszíne is ez a Józsefvárosi pályaudvar volt. Wallenberg svéd diplomata is többször járt az állomáson, hogy menleveleket osztogasson a bevagonírozásra várók között, akik azzal szabadon távozhattak. Így menekült meg Somlyó György , a neves költő is, aki Rámpa című regényében emlékezik meg a történtekről. Nem tudjuk, hányszor járt a pályaudvaron, és hány embert mentett meg a diplomata, de az bizonyos, hogy november 28-án ott volt – állítja Szita Sza bolcs, a Holokauszt Dokumentációs és Emlékközpont (HDKE) igazgatója. Nem véletlen tehát, hogy Szita mint Wallenberg és a vészkorszak alatti embermentés szakértője elhatározta, hogy a múzeum részeként létrehozna itt egy, az embermentőknek emléket állító intézményt. Gál And rás Levente akkori kormánybiztosnak is megtetszett a dolog, így 2012-es amerikai útja során egyes zsidó szervezetekkel megállapodott arról, hogy a pályaudvaron fogják megnyitni a Raul Wallenberg Európai Emlékhelyet és Oktatási Központot. Ám a hazai zsidó szervezetek tetszését nem nyerte el az elképzelés: túlzottnak találták ugyanis, hogy a szórványosnak tekinthető akciónak ilyen reprezentatív emléket állítsanak. Emiatt 2013 folyamán módosult a tervezett intézmény tartalma és neve. Az új koncepció az immár az áldozatokra fókuszáló Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye – Európai Oktatási Központ megteremtése lett. A projektet tavaly elfogadta a holokauszt idei, 70. évfordulójának nagyszabású megemlékezéseit szervező Magyar Holokauszt–2014 Emlékbizottság is, amelyben a kormány képviselői és a zsidó szervezetek együtt döntöttek az eseménysorozat részleteiről. S kezdetben valóban úgy állt a dolog, hogy az állam az utóbbiak elképzeléseit akarta megvalósítani. De most már úgy tűnik, ez nem sikerült. Mivel a HDKE saját erejéből nem lett volna képes egy ilyen léptékű feladattal megbirkózni, ezért – Szita korábbi nyilatkozata szerint – egy berlini oktatási központ, a Topographie des Terrors anyagainak adaptálását tervezte, György Pétert, Frazon Zsófiá t és Toronyi Zsuzsannát kérve fel a kiállítás koncepció jának elkészítésére. Ekkor jött – az emlékbizottságban helyet foglaló szervezetek számára is hideg zuhanyként – a hír, hogy az egész vállalkozást kiveszik a HDKE kezéből, és a megvalósítást a mindenkori Fidesz-kormány nyal régi munkakapcsolatot ápoló Schmidt Mária veszi át, immár Sorsok Háza néven. Schmidt vörös posztónak számít a hazai holokauszt-szakértők szemében. Elsősorban azóta, hogy 1999-ben közreműködött az auschwitzi barakkba szánt, többek által antiszemitának minősített kiállítás forgatókönyvének elkészítésében. Szakmai elfogadottságán a kampányberuházásként felépült, vitatható szemléletű, számos mérvadó történész szerint egyenesen történelemhamisító Terror Háza Múzeum sem sokat javított. Ami pedig a Sorsok Házát illeti, a MAZSIHISZ és a szakértők leginkább azzal a koncepcióval nem értenek egyet, hogy Schmidt pusztán a vészkorszakkal, a deportálásokkal akart foglalkozni, az oda vezető úttal nem, mondván, arra ott a HDKE. Az új múzeumról egyelőre keveset lehet tudni. Szeptemberben az emlékbizottság ülésen Schmidt azt mondta a föld alatt labirintusszerűen kígyózó, és „installációs tornyokban” néha a felszínre bukkanó, 17 ezer négyzetméteres tárlatról, hogy az „választás elé akarja állítani” a betérő fiatalokat. Példát is hozott egy korabeli naplóból, amelyben a deportált kislány leírja, hogy a csendőr elvette tőle a fülbevalóját, mondván, te olyan helyre mész, ahol már nem lesz szükséged rá – egy másik ember viszont kenyeret adott neki. Schmidt szerint ezekkel a helyzetekkel kell szembesíteni a fiatalokat, ily módon tudatosítva bennük, hogy mindig lehet jól dönteni, még akkor is, ha az esetleg kockázatos. A történész úgy véli, saját kortársaik egyéni tragédiáin keresztül talán jobban megértik a holokauszt borzalmát. A forgatókönyvet azonban mindeddig senki sem láthatta. Csak az került nyilvánosságra, hogy a Sorsok Háza terveit F. Kovács Attila , a Terror Házát is megálmodó építész dolgozta ki, így sejthető, hogy az Andrássy úti intézményhez, illetve a hódmezővásárhelyi Emlékponthoz hasonló, elsősorban a látvánnyal operáló kiállítás épül. CSAK AZÉRT IS: SORSOK HÁZA! Hamvay Péter A nyilas kormány által a németeknek átadott mintegy ötvenezer munkaszolgálatos egy részét „gyalogmenetben hajtották a határ felé, többségüket azonban a Józsefvárosi pályaudvaron vagonírozták be, a vidéki deportálásokra emlékeztető módon” – olvasható a magyar holokauszt egyik alapművében, Randolph L. Braham A népirtás politikája című könyvében. „Sorsuk alig különbözött a leghírhedtebb koncentrációs táborokba került zsidókétól”– teszi hozzá a történész. 26 BUDAPEST 2014 március fotó: Sebestyén László
