Budapest, 2014. (37. évfolyam)
3. szám március - Szegál Tamás: Emlékezet és látvány
magyar és az olasz múlt egyik legizgalmasabb fejezete: a 19. század, átszőve közös szabadságtörekvéseinkkel; olasz egység és magyar szabadságharc. Budapestre jött inspirációt gyűjteni, majd a Nemzeti Múzeum kertjében megtörtént a „pillanat”, és onnantól kezdve minden lépés szinte logikus következménye volt az előzőnek. Silvio Monti szembe találta magát 19. századi névrokona, Alessandro Monti mellszobrával, akit a magyar tör ténetírás – mint a szabadságharcunkban vitézkedő olasz légió parancsnokát – az „1848-as forradalom hős vitézeként” tart számon. Lehet, ez már csak a képzelet, de a két Monti mintha hasonlítana egymásra... Mindenesetre Silviót megérintette, talán meg is hatotta a találkozás, hogy egy Montinak, távol a hazájától, szobrot emelt egy másik nép. Hirtelen együtt volt a kritikus tömeg, és hogy milyen érzések szabadultak fel ebből, azt mindenki tapasztalhatta, ha látta Monti Labirintusát. Csorba László , a Nemzeti Múzeum főigazgatója, az olasz-magyar kapcsolatok kiváló ismerője és ápolója, bőkezűen adott helyet anyagának. A kiállítás az épület három szintjén is megjelent, ami kivételes helyzetet teremtett: az ember megismerhette a művész tágabb munkásságát, mielőtt az erre az eseményre készült, tematikus munkáját megnézte volna. Simonffy Márta úgy válogatta össze a műveket, hogy minél teljesebb képet kaphassunk a művész képi világáról és kifejezőeszközeiről, hogy megláthassuk azokat a mozzanatokat, amelyekkel bekapcsolódik a kortárs képzőművészet fontosabb diskurzusaiba. Silvio Monti a kalligráfia megszállottja, kézírása mindenfelé ott kanyarog, de ahol nem látjuk jellegzetes betűit, ott sem hagy szöveg nélkül; újságokkal dolgozik, talán soha egy lapot nem dobott ki, ehelyett plasztikus képpé formázza, papírmasévá gyúrja azokat. Másik témája az arc, a fej. Beszámozza, tucatjával szállítja, sorba rendezi őket. Ahogy a számítógépes animációk egy arc apró, véletlenszerű változtatásaival alkotnak tömeget, úgy Monti is megteszi ezt, de neki nem kell számolgatnia, hiszen a kezében van a véletlen, az élet véletlenszerűsége, nem a függvényeké, ettől lesz valódi sokaság az elsőre egyformának tűnő 24 BUDAPEST 2014 március Silvio Monti (Borgomanero, 1938) olasz, lengyel és osztrák mesterektől tanult, majd 1963-ban indult művészi pályája. Első önálló kiállítását 1962-ben rendezte a St. Martins Galleryben (London), melyet Párizs, Brüsszel, Wiesbaden, Dublin, Beirut, Róma, Bayreuth, Milánó, Siena, Ravenna, Genf, Bologna stb. követett. Számos munkája található az Egyesült Államok gyűjteményeiben, és sokszor működött együtt kollégáival a francia Kulturális Minisztérium művészi programjaiban. Nevezetes fejezete munkásságának találkozása a híres komponistával és előadóval, Angelo Branduardival, akinek népzenei és „régi zenei” ihletésű lemezeit illusztrálta és koncertjein is szerepelt képeivel. Videomunkáival is számos helyen aratott sikert, így az utóbbi években Firenzében, Chianciano Termében, a mantovai Palazzo Ducaléban és az Antoniano-teremben, Bolognában. A tengerentúlon legutóbb Miamiban nyílt tárlata. Korunk egyik külföldön is elismert, neves olasz kortárs képzőművésze, több kitüntetés és szakmai díj tulajdonosa.
