Budapest, 2014. (37. évfolyam)
3. szám március - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS - Alsó, felső, Király!
ajtaján ma már csak dekoráció a nyitvatábla. A puccos név sem volt mentség a végelszámolásnál, lehúzott redőny mögé szorult az utolsó sóhaj: nem megy. – Én harmincegy éve vagyok itt... Micsoda mellélövés. Persze kié, valójában? A tulajdonosé, mert nem tud, nem akar feltűnni, vagy egyszerűen nem érdekli a hírverés, egyébként meg járja mindenki a maga útját; akinek szükséges, megtalálja a hasonszőrűt, a többiekkel úgysem lehet mit kezdeni. Más kérdés, ha nem szorul rá, ha beéri ennyivel, vagy megéri így... Töpörtyű betűkkel festették a cégtáblára: Rock diszkont – a legjobb zenék a legjobb árakon. Nem mellesleg, igazán bravó a tulajdonosnak, aki nem átall nap mint nap személyesen pult mögé állni; erős negyvenes, szépen kitartott az idők folyamán, s manapság is csak a rockzenének/-ből él. – Nem egészen. Ruhaboltként kezdtük, de idővel rábeszéltek a barátaim, hogy alakuljak át. Na, jó, jó, nem lehet mindent elsőre eltalálni, s olykor valóban értelemszerű a váltás, főleg, ha rugalmasságra mutatkozik hajlam. Elvégre eleget téblábolt koncertöltözőkben, büfékben, miáltal belátása volt a színfalak mögé is, pontosan tudta, ki kicsoda és honnan jött, és zeneileg is naprakész, ha véleményt kell mondani az övéinek; ezerszer végighallgatta, nézte, állta a küzdőtér első sorában a kedvencek produkcióját, ráadásostul. 11 BUDAPEST 2014 március 98 98 98 96 94 92 96 96
