Budapest, 2014. (37. évfolyam)
1. szám január - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS - Csak a Csőke
A Bethlen téri utcai óra tizennégy óra tizenegy percet mutatott, amikor GA 26-69 rendszámú ötös autóbusz a Rottenbiller és a Landler Jenő utca kereszteződésébe érkezett. Megállója az Állatorvostudományi Egyetemmel szemben volt, néhány lavórfejű kutya dobálta magát a járdán, a csikkszedők morogva kerülgették őket. A sofőr ügyesen lerázta a nemkívánatos csoportokat, majd gázt adott, és hogy ne legyen nagy gáz, a Bethlen Gábor utcánál a fékre lépett, a kocsi belsejében szivacskosztümjükhöz kaptak a nők. A férfiak kifejezetten jó néven vették a fékezést, s egészen közelről szívhatták a nagynéni férje unokatestvérének ausztriai összeköttetéséből származó Charlie-illatot. A Nefelejcs utca következik – recsegte mikrofonba az élő hang, és tényleg. A megállóban a közért közönsége hálószatyrát óvva kapaszkodott fel az egyáltalában nem alacsony padlójú gépre, GA nagyot horkantott, és nekirugaszkodott; tizennégy óra húszkor már el is felejtette, hogy valaha errefelé csetledezett. GA 96-62 úgy nyolc perccel később vette át a szakaszt; újabb lavórfejűek, csikkek és gázok közepette. Az időpontokat és az eseményeket tintakék fedelű füzetbe rögzítette egy gondos kéz, a betűkkel még csak-csak boldogult, de a számok, noha kevesebben voltak a szóalkotó tömegnél, variációikkal meglepetéseket tudtak okozni egy majdnem harmadikosnak, ki a tízes számú ház első emeleti erkélyéről figyelt bele a nagyvilágba. Egyszerűbb volt hát lerajzolni az utca mindennapjait: amint egy szépen indult reggelen süteményszállító furgon ütközött motorbiciklivel a Trafó ktsz előtt, úgyhogy az almás piték és a hókiflik összepasszírozódva kiterültek az úttesten, valamint Füttyös Gyuri t, ahogy csapdos a délutáni Esti Hírlappal, s hogy Síposné mi ként rázza a rongyot a szemközti ablakban, a Papp Laci meg mily remekül fagylaltozik a Bajnok Eszpresszó előtt, miközben napok óta beteget jelent az iskolában. A május elsejei megemlékezések sem maradhattak ki a dokumentarista gyűjteményből. Például amikor a hajnali órán izgalommal gyűltek az elvtársak és a nem annyira elvtársak a Compack csomagolója előtt – kinek hova szólt a behívója –, a büszke zászlósor vörös kígyót húzott a Keleti irányában. Igazán karneváli hangulatban telt a nap, az utca apraja-nagyja a Falatozó és egyben Borozótól a Dózsa vendéglőig az ablakokban, erkélyeken lógott, amikor elunta, behúzódott, és polgári halljában alpakkával terítve elköltötte a húsleves–vadas marha– mazsolás kuglófból álló estebédet. Az ünnepi alkalmak közé tartoztak a vasárnap délelőttök is. Csend honolt, a babakocsisok kivitték szüleiket a ligetbe, hazafelé a bőséges cukrászda-kínálat segített elütni az időt, a sihederek krémjének pedig a Bethlen mozi matiné-előadásán illett megjelennie. Nagyanya révedve hallgatta a filmbeszá-Csak a Csőke szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Az eredeti az igazi. A vegyszermentes, a bio, a kézműves, az egyedi. A sorba tartozik a kisbolt is: tulajdonosa a nagyáruházak ellenében hősies kitartással ragaszkodik pultjához. Amikor belép valaki, szívélyesen köszönti, érdeklődik hogyléte felől, kölcsönösen törődnek egymással, hiszen közös dolguk van. A sorozat indíttatása ennek a makacsságnak a méltatása volt, de a gyerekkori lakóhely révén szerzett személyes érintettség kissé átírja a sorokat. Legyen a kezdet az István út. 4 BUDAPEST 2014 január VÉGELADÁS 44 40 44 40 42 40 42 38
