Budapest, 2014. (37. évfolyam)
12. szám december - Holló Szilvia Andrea: Ráth Károly kemencéje
ledés homályába veszett, egészen addig, amíg a lakásokat meg nem vették, hogy az újdonsült tulajdonosok hozzálássanak a felújításnak, pincétől a padlásig. Ekkor került szóba ismét a kemence. Megindultak a találgatások: mikor rakhatták, ki használta? Vajon igaz a szóbeszéd, hogy a ház egykor fogadóként működött, s a pincében a szállóvendégeknek sütötték a kenyeret? És 1838-ban, a nagy pesti árvíz idején valóban a mennyezetre tapadtak a zsemlyék, amiket aztán alig lehetett onnan lekaparni? A rejtély megoldására a lakók a legilletékesebbekhez fordultak. A Pékek Fejedelmi Rendje, a Sütőipari Egyesülés meg a Magyar Pékszövetség jeles képviselői abban egyetértettek, hogy a műremek mérete inkább pékséghez, semmint fogadóhoz illik, de ha az építés idejére terelődött a szó, csak találgatni tudtak. Egyre törték a fejüket, mikor épülhetett a – ma már kémény és vasalatok nélküli – kemence, amelyből feltűnően hiányzik a korom (márpedig ha rendszeresen használták, annak nyomát maradéktalanul eltüntetni nem lehet). A társasház lakóközössége e problémát félretéve 2010-ben az alábbi szövegű emléktáblát helyezte el a homlokzaton: XVIII. századi épület befoglalásával 1841-ben épült Hild József tervei alapján klasszicista stílusban. Építtette Ráth Károly főpolgármester. Ettől kezdve a lelkes szervezők jóvoltából az Örökség Napokra érkezőket e két jeles férfiú kinagyított portréja fogadta, és a Papnövelde utca 2. említésekor büszkén használták a Ráth-ház nevet. De álljunk csak meg egy pillanatra! Ráth Károly, a későbbi budapesti főpol gármester 1821-ben született Budán, tabáni patikuscsaládban. Húszévesen, tehát a ház építésekor a királyi jogügyigazgató mellett gyakornokoskodott, ügyvédi szakvizsgáit ezt követően tette le. Ettől persze még akár örökölhetett is egy pesti ingatlant, de erre a lehetőségre egyetlen forrás sem utal. Akkor honnan származik a tábla magabiztos szövege? Nos, a levéltári források szerint a házat valóban Ráth Károly (azaz Carl Rath) építtette, miután 1835-ben egyesített két szomszédos ingatlant, Prückler Pál ét, és Ráth György ét. De ki lehet ez a Ráth Károly? Mert nem a későbbi főpolgármester. Ő az 1830-as években még az iskolapadot koptatta. A megoldást megtalálni a telekkönyvek böngészése segíthet. A törökök ellen vívott felszabadító ostromok során, ha volt is itt épület, az megsemmisült, a telek 1686 után üres. A 18. század elején azonban már ház állt rajta. Az akkori Seminargasse 1. szám korai története magyar tulajdonosokhoz kötődik. (Tóth Mi hály az ingatlant Turpiss György nek adta el, aki 1692-ben mint csizmadia szerepel a pesti polgárkönyvben, és külön kiemelték magyar származását.) Minket azonban jobban érdekel Prückler Pál, aki 1795 áprilisában vette meg az értékes ingatlant 15 ezer forintért. A szászországi Schwarzenburgból vándorolt Pestre, ahol 1781 nyarán nyert polgárjogot. A telket három év múlva kettéosztották, Duna felé eső részét eladták. Ez került 1803-ban Ráth György és neje, Weisz Katalin bir tokába. Ráthné pedig nem volt más, mint özvegy Prücklerné! A két ingatlant aztán Ráth Károly, aki 1824-ben pékmesterként lett polgár, újraegyesítette. A jogért – bár akkor még nőtlen – mindössze 6 forintot fizetett, ennyit általában a helybéli mesterek fiaitól kértek. (A város történetében amúgy a Prückler és a Weisz pékdinasztiák is fontos szerepet játszottak, ezen a szálon lesz érdemes folytatni a kutatást a kemence keletkezését és építtetőjét illetően.) Íme, egy városi legenda, amit kőbe véstek, s bár még csak négy év telt el azóta, senki nem vallja magáénak a szövegírás kétes dicsőségét. Talán egy zsurnaliszta, egy amatőr helytörténész vagy egy ügybuzgó tisztviselő tévedését örökítették meg? Ki tudja? S legyünk igazságosak, a Ráth Károlyok között valóban nem könnyű eligazodni. 1861-ben Pest város testületében ott ült a pék és az „ügyvédő” is. Ráadásul a főpolgármester és családja az 1870-es években szintén a Veres Pálné (akkor Zöldfa) utcában lakott, csak éppen az utca túloldalán. Most már a kőfaragó dolga, hogy rendet tegyen, s a főpolgárt péknek vésse át. A mester azért mester marad. ● 21 BUDAPEST 2014 december
