Budapest, 2014. (37. évfolyam)
12. szám december - Jolsvai András: Váci úti szeletek
elindultak megint a munkák, melyek a válság éveiben leálltak kissé, és a Váci út, abbahagyva rövid szendergését, hamarosan befejezi végső átalakulást, lárvából végleg gyönyörű lepkévé válik. De legyen ennyi elég a históriából. Kezdjük talán a Nyugatinál. Igaz, a sokat látott – s most éppen javítás alatt álló – felüljáró sokat elvesz az élményből (egyszerűen nincs olyan pont, ahonnan jól ráláthatnánk a Váci útra), de a bevásárló pláza egyfelől, s szemben, az iker-irodák másfelől kölcsönöznek némi eleganciát az indulásnak. Ígéretes – autóból különösen az: iramodásnyira ott a jáki templommás, mögötte a Lehel sárga-piros hajója, templom és piac ritka harmóniában élnek itt egymás mellett. (Tkp. mögött.) Ez a tér a kedvencem a Váci út egészét tekintve, akármerről néz rá az ember, mindenhonnan ugyanazt a harmóniát látja. (De azért, ha lehet választani, magam a Kassák Lajos utca meg a Dózsa György út sarkát választom: ha egyszer megállanak ott, megértik, miért.) Ráadásul nemcsak a térre nézni jó, hanem a térről is. Akármerre fordítja a fejét az ember, mindig van valami (és mindig más) látnivaló. Különösen kedvelem a Kós Károly-os házat a Csanády utca sarkán, kiszögelléseivel, ritmusával, és persze a titokzatos toronyszobájával: mára a biztosítótársaság bizarr hengerét is megszerettem mellette. A következő megállónk legyen a Dráva utca meg a Váci út sarka: valaha kerülethatár is volt, alapításakor eddig ért a Dunától Angyalföld. És még ma is van benne valami a határságból. (Igaz, a határtalanságból is.) Mintha négy őrtorony lenne a kereszteződés négy pontján. A Vízművek központja (én se hinném, ha nem tudnám, hogy ez a nagyszabású épület valaha munkásszállásnak készült, a vállalat meg egy klasszicista palotában trónolt a Károlyi Mihály – ma már csak a vezetéknév számít – utcában, szépen példázva a költő szavait: „azért a víz az úr” ) az Elekt romos Művek százéves, impozáns sárga téglapalotájával néz farkasszemet, srégen egy modern irodaház magasodik (abban is az elektromosok lelhetőek fel, jobbára), a negyedik sarkon pedig épp most fejezik be a legújabb, legmodernebb irodacsodát, amely a Vision Towers nevet viseli el. (Külön tanulmányt érdemelne – de most nem kap – az a jelenség, miféle névadási divatok játszanak közre a mai épületek világában – Kacifántnak kell lennie, any nyi látszik tisztán, és angol nyelvűnek. Jó, hogy szegény Kazinczy ezt már nem 19 BUDAPEST 2014 december
