Budapest, 2014. (37. évfolyam)
12. szám december - Ráday Mihály: Feltárulnak Pest főtemplomának titkai
egykori Nagyboldogasszony templom máig eredeti helyén lévő főoltárképe.” Mert valóban: mindig nehéz és fontos döntés előtt állnak azok, akiknek az egynél több korszakban épült, s átalakult épület tatarozásakor, felújításakor dönteniük kell, miről elég, ha csak a könyvek lapjain vagy tudományos dokumentációkból nyerhetünk képet, s mi maradjon meg helyreállítva, láthatóan a helyszínen. Ezzel a gonddal találkozott eddig mindenki, aki a Belvárosi templomban kutatott, épített az elmúlt évszázadokban, s ez a feladat hárul most, 2014-ben is azokra a szakemberekre, akik e jeles műemlékünkben a munkálatokat irányítják. A rekonstrukció dilemmái Mezős Tamás professzor vezeti a Belvárosi templomon és belső terében folyó rekonstrukciós munkálatokat. Tőle sikerült megtudnom (és itt közreadnom) sok olyan érdekességet, ami a fentieken túlmenően is azt jelenti, hogy több ponton is újraírható a jeles szentegyház építéstörténete. Régi polémia tárgya nálunk, hogy mit kell, avagy lehet meghagyni a feltárt falazatból, faragványokból, hiányosan fennmaradt, előkerült falfestésekből? Egyetértek Mezőssel abban, hogy – ahogy ő fogalmazott – a kutatás feladata meghatározni, megkülönböztetni a lehetséges építési szakaszokat. Erre a falazat kínálja a legpontosabb és a legmegbízhatóbb választ. Viszont a falazatot – ritka kivételtől eltekintve – sohasem hagyták burkolatlanul. Vagy vakolták, vagy kővel, téglával fedték, vagyis ezek a felületek új korukban sem voltak láthatóak. Éppen ezért a perióduskutatás szempontjából fontos adatokat dokumentálni kell, de védeni is a falszövetet – „eltakarva” – az időjárás károsító hatásaitól. Ahogy most is történt: a külső nyugati homlokzaton feltártak egy nyolc méter magas román kori falat. Dokumentálták, aztán visszavakolták. A déli oldalhoz csatlakozó, a nyolcszög öt oldalával záródó gótikus kápolnának volt a templom északi fala mellett egy szimmetrikusan megépített, ám régen elbontott párja. Az idei feltárás eredménye, hogy ennek most megtalálták az alapjait. Az utóbbi volt Mátyás oratóriuma, míg az északi oldalon máig megmaradt kápolnából lehetett megközelíteni az úgynevezett Proberger-kriptát. (Proberger Jakab serfőző mester, Pest város bírája 1699-ben építtetett a mai „Lourdes-i kápolna” alatt családi sírboltot, melybe őt magát 1711-ben temették el.) A 14. században visszabontott román kori fő- és mellékhajó szentélyének alapjait a mostani feltárás során találta meg Kovács Eszter régész. Kevesen gondolták, hogy előbb volt háromhajós, s csak később vált egyhajóssá a szentegyház, miután a török háborúk során súlyosan sérült román kori hajó maradványait visszabontva, alacsony hajlásszögű kosárív boltozással építették át. Ez aztán 1725-ben be is omlott. Nepauer Máté volt az, akire akkor a helyreállítás feladata hárult. A kéttornyú román kori építmény gótikus korában egytornyú lett, majd a barokkban megint kéttornyúvá vált. Ez a hipotézis érvényes ma, de lehet, hogy mégis találnak bizonyítékot a gótika korából is egy második toronyra... Egy dolog például már egészen biztosnak látszik: hogy csak a gótika korában három építési periódusban alakítgatták, építették át a templomot. Még Bertalan Vilmos tárta fel Contra Aquincum délkeleti sarkát 1944-ben. Az erőd belső épületeiről azonban eddig nem volt semmi feltárt, bemutatható részlet. A 7 BUDAPEST 2014 december Korszakok lenyomata a homlokzaton A római kor padlószintje Sírokat is feltártak fotó: Bartucz Edina