Budapest, 2014. (37. évfolyam)
11. szám november - Somogyi Krisztina: FUGA - Felfelé a lépcsőn
és fiatal oktatói állítanak itt ki. A fiatalok nagyon aktívak. A FUGA amúgy minden irányba nagyon nyitott. Önszerveződő intézményektől, egyesületektől egyetemekig, mind a két művészeti akadémiáig bezárólag folyamatos a kapcsolat, a kommunikáció. Kaptunk mi negatív kritikát is a nyitottságunk miatt. A sokszínűség óhatatlanul eklektikusságot jelent. – Tehát azt hiányolják, hogy nincs meg a hely arca, művészeti profilja? – NB: Igen. A szelektáló elvet vagy a jól meghatározható arculatot már volt, hogy számonkérték rajtunk, de mi tudatosan befogadóak vagyunk. Egy kis galéria megengedheti magának, hogy határozottan szelektáljon, de itt ez nem lenne helyénvaló. – WB: A FUGA nem zárt építészklub. Nem ez az alapítók szándéka. Éppen ellenkezőleg, gyűjtőhelyként minél szélesebb körből próbálunk bevonzani embereket. – Voltak-e külföldi minták, amelyeket modellként követtetek? – NB: Magyarországon más az építészet megítélése, helyzete mint tőlünk nyugatabbra, mondjuk akár Ausztriában. Bécsben egy önálló építészeti intézmény más elvárásokat és lehetőségeket jelent. Magyarországon a kutya se lenne kiváncsi egy olyan központra, amely csak építészeti témákkal foglalkozik. A legfontosabb kihívás éppen az, hogy ezeknek a témáknak a közelébe vonzzunk egészen különböző embereket, a jazzkedvelőt és a fotográfust egyaránt. – BI: Néhány évvel ezelőtt jártunk a bécsi építészközpontban és találkoztunk a vezetőikkel. Egy dolog miatt lettem irigy. Az üzemeltetésüket a főváros, azaz Bécs állja. Nagyvonalúan. Éves költségvetési keretük van, ez hatalmas biztonság. Mi is próbálkoztunk hasonlóval. Nem jártunk eddig szerencsével, holott nagyon sok minden kerülhetne a fővárosból a FUGÁ-ba, akár mint rendezvényhelyszínre. Jelen pillanatban a BÉK-re hárul az üzemeltetés. Ez komoly nehézség, mert a válság miatt a szakma, így a kamara is nehéz helyzetbe sodródott. – Az egyik legfontosabb cél, hogy az építészetet egyre tágabb körben ismerjék, hogy a presztízse növekedjen. Ebben a kérdésben látni pozitív elmozdulást? – BI: Lassú folyamat ez. Ha egy kisgye reknél az ember felismeri a tehetséget, akkor arra el kell kezdeni nevelni. Felnő ez a gyerek, és a tudása, a hozzáállása öröklődik. A harmadik generációnál már nem meglepő, ha szakmai kiválóság is található ebben a családban. Oktondiság lenne azt várnunk, hogy ötéves működés után az emberek csillogó szemmel járjanak az utcán, ha az építész szót meghallják. Ettől még nagyon messze vagyunk, de észrevétlen fertőzéssel terjesztjük azokat az információkat és élményeket, amelyek pár generáció alatt jelentős változást hozhatnak a számunkra. – Mit neveznétek sikernek? – BI: Sikernek nevezném, ha a sajtóban, a politikában, a társadalom minden szegmensében tudnának valamit arról, hogy mi az építészet. Mondjuk, egy átadott épület kapcsán elhangozna a tervező neve is. Jó lenne, ha az építészetet besorolnák a kortárs művészetek közé, amit nem kell feltétlenül szeretni, de tudni kell arról, hogy létezik. Fontosnak gondolom megértetni, 6 BUDAPEST 2014 november Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara fotó: FUGA fotó: FUGA
