Budapest, 2014. (37. évfolyam)
10. szám október - Zappe László: Hiányérzetek - Séta a Holnap Kiadó szervezésében
Csalódás akkor is érheti az embert, ha valójában nem is ígértek neki semmit. Csak úgy magától a fejébe vett valamit. Ilyesmi történt velem, amikor a Spinozában a zsidó fesztivál keretében a Bächer Iván t és egy kori sorozatát idéző műsort néztem. Az én zsidó kabarém címmel emlékeztek az okkal népszerű íróra. Folytatták, összefoglalták, lezárták? Talán csak gyászolták, temették kollégái a tavaly elhunyt társat, a műsor eszét és lelkét, szellemét és szívét. Ám az a tény, hogy a három magára maradt művész, a színész-énekes Rácz Zoltán és Eszes Fruzsina meg a zongorista Ökrös Ott ó az emlékezéshez, a szellemidézéshez negyedik társat hívott, azt az illúziót keltette bennem, hogy a Vígszínház kitűnő jellemszínészének, Fesztbaum Bélá nak különleges feladatot szántak. Talán a médium szerepét. Abban az illúzióban ringattam magam, hogy a lehetetlenre hívták, arra, hogy színészetével mintegy pótolja az írót. Hogy eljátssza, ha nem is Bächert, de a művészet által megidézhető lényegét. Nem a szellemét – arra ott vannak a szövegek, csak válogatni kell belőlük, s talán ez nem is olyan nehéz, hiszen ritka koherens, következetes gondolkodásmód, morál és szenvedély szólalt meg az ő kabaréiban. Hanem testi valójának, megjelenése esetlenségének, előadói modora képtelenségeinek esszenciáját vártam a színészi hasonmástól. Azt a bravúrt, amit Bächer minden fellépésekor végbevitt, amikor papírjai közt ügyetlenkedve, felolvasóként a betűk közt botladozva volt képes a személyiség és a gondolat erejével lenyűgözni hallgatóságát. Ehhez képest csalódtam, amikor kiderült, hogy Bächer Ivánból már csak szellemiségének esszenciája fog ragyogni ezen az estén, a művészi, a félig-meddig testi szellemidézés elmarad. Ami mégis megmaradt: a harcias-haragvó humanizmus, az éles elméjű szenvedély mindazzal szemben, ami a huszadik század ostoba rémségeiből újraéledni látszik. Tulajdonképpen szükség sem volt arra a szinte karikaturisztikus fotóra, amelyet vászonra vetítve láthattunk, hogy megérezzük az író jelenlétét, hogy gesztusaira is emlékezzünk szövegei hallatán. Az est igazi különössége a gyász volt, a feltoluló emlékektől elcsukló hangok, elhomályosodó tekintetek, amit Eszes Fruzsina és Rácz Zoltán olykor nem tudtak titkolni. Másféle hiányérzetet keltett bennem a Rózsavölgyi Szalonban Grecsó Krisztián történelmi családregényének színpadi változata. Ez az előre kiszámítható hiányok közé tartozik. Mindössze könnyelműségből vagy hanyagságból nem számítottam rá. Eddig elmulasztottam elolvasni az író Mellettem elférsz című, hatalmas tárgyat aránylag csekély oldalszámba sűrítő művét. Amikor ugyanitt Nádas Péter terjedelemben is hatalmas munkájának epizódjait láttam Forgách András átiratában és rendezésé ben, előre tudtam, hogy képtelen vállalkozással lesz dolgom. Most erre nem gondoltam. Csak menet közben éreztem meg, hogy amit látok, vázlat. Csipegetés valami nagyobb darabból. Hőse a múltját, elődeit kutatva csupa párhuzamra lel, amit Léner András becsülettel kimódolt rende zésében a színészek azonossága hangsúlyoz. Mindenkire jut szerep a jelenben és a múltban. Az időbeli eligazodást pedig vetített feliratok is segítik, nehogy eltévedjünk, szinte napra megtudhatjuk, mikor hol jár a cselekmény. Minden világos lesz tehát, meg érdekes is, csak valahogy a lényeg mintha homályba veszne. A regény hősével együtt szökdelünk a huszadik században meg a huszonegyedik elején, érdekes embereket és történeteket ismerünk meg, illetve ilyenek villannak föl, ám valami fontos, valami lényegi mintha hiányozna. Nincs igazi súlya a felidézett kapcsolatoknak, érzelmeknek, eseményeknek. Pedig Őze Áron nagyon igyekszik, hogy jelentőssé tegye a történet mostani hősét és korábbi kvázi alteregóját, Pogány Judit két remek karakterrel szolgál, Sztarenki Dóra is izgalmasan hoz színre ha sonlóságukban is szögesen ellentétes nőalakokat, Sipos Vera, Ozsgyáni Mihály és Sütő András ugyancsak hitelesen fogalmaz. Mégis végig úgy érzem, a vázról valami hiányzik. És az előadás után is várok még valamire. A regényben talán meglelem. ● HIÁNYÉRZETEK Zappe László 28 BUDAPEST 2014 október Október végi várostörténeti sétánk témája Vágó József építész. Szeretettel várunk minden kit, aki az 1-1,5 órás séta keretein belül szívesen megismerkedne az építész századforduló utáni budapesti műveivel és azok kisugárzásával, amely egyszerre fakad a művész személyiségéből, illetve a gondolatait és a korszakot egyaránt meghatározó eseményekből. Találkozási pont: Budapest V. kerület, Széchenyi István tér, a Gresham-palota előtt. A program mindenki számára nyitott és ingyenes. A séta teljes útvonala, valamint bővebb információ: www. facebook.com/ azepiteszetmesterei, www.holnapkiado.hu ● SÉTA A HOLNAP KIADÓ SZERVEZÉSÉBEN 2014. október 27., hétfő 16 óra ANNE LAMBRICHS: VÁGÓ JÓZSEF Holnap Kiadó Vágó József ragyogó pályafutása – számos honfitársáéhoz hasonlóan – egy Európa felére kiterjedő, belső határok nélküli birodalomban kezdődött. Szíve négyfelé húzta: soha meg nem tagadott szülőhazájához, Magyarországhoz; minden építész második hazájához, Olaszországhoz; Svájchoz, ahol – többnyire reménytelen küzdelmet folytatva – mégis dolgozhatott; s hőn szeretett Franciaországához, ahol külső nyugalmat talált. Igazán azonban sehol sem tudott gyökeret verni; belső száműzetésében álmai győzedelmeskedtek a valóság fölött. Ára: 9900 Ft
