Budapest, 2014. (37. évfolyam)
10. szám október - Gál Vilmos: Herman Ottó emlékezete
Erős a gyanúm: Herman Ottó neve hallatán bizony sokaknak nem jut eszébe más, mint a szinte állandó toposzává vált szóösszetétel: az utolsó magyar polihisztor. Szegény bánatos utókor, Hermannal tehát lezárult egy korszak: magyar földön ezek szerint polihisztor többé nem teremhet! Persze Hermannak, ennek a breznóbányai német családból való igaz magyar hazafinak ez valószínűleg kevéssé tetszene. Mármint a lezárás, a vég. Kétlem, hogy korának modern felfogású, mindig nyitott szemmel járó, új utakat kereső természettudósaként elfogadta volna a befejezettség lehangoló tényét. Az utóbbi hónapokban, miután szoros ismeretségbe kerültem méltán híres kollégámmal, mély benyomásaim támadtak róla. Mielőtt azonban érzelmeimet ecsetelném, hadd magyarázzam meg a mondatban elejtett kollégám szót. Herman, a polihisztor egy ideig a Nemzeti Múzeum segédőreként (akkor még így nevezték a kezdő muzeológust) tevékenykedett, és ugyanazokat a krémszínű, soha el nem kopó folyosóköveket rótta naphosszat, mint jómagam napjainkban. 1875-ben Trefort miniszter nevezte ki a múzeum Állattani Osztályára múzeumi segédőrnek, épp akkor fejezte be az első tudományos elismerést kiérdemelt monográfiáját, a magyar pókfauna két nyelvű (magyar-német) leírását. Több év bizonytalanság után végre megállapodott, biztos révbe ért a főváros forgatagában. Otthon Vipivel Visszatérve benyomásaimra, olyan ember képe rajzolódott elém, akit minden bizony nyal nagyon lehetett szeretni, ám nagyon lehetett utálni is. Rengeteg vitába bonyolódott, a végletekig keményen védte igazát, s vitái sokszor évekig elhúzódtak a nyilvánosság előtt, újságok hasábjain. Ugyanakkor barátai kedves, emberszerető, kedélyes és közvetlen férfiúként jellemezték, aki köny nyedén illeszkedett be a budapesti középosztály életébe és vált tevékeny részesévé a közéletet is formáló szalonok (például a Nemzeti Múzeumot igazgató Pulszky Fe renc európai hírű múzeumbeli szalonja) mindennapjainak. Ezek a részben zárt, kapcsolatok nélkül nehezen megközelíthető közösségi terek az újonnan érkezett számára felbecsülhetetlen jelentőséggel bírtak, hiszen ott ismerkedhetett meg a korszak legfontosabb politikusaival, művészeivel és tudósaival. Akkoriban (ezt bizonyára kevesen tudják, s éppen ezért szeretem minden adandó alkalommal elmesélni), az intézmény munkatársai a múzeum földszintjén szolgálati lakást kaptak, ha igényt tartottak HERMAN OTTÓ EMLÉKEZETE Gál Vilmos Hat országos közgyűjtemény összefogásával időszaki kiállítás készül az utolsó magyar polihisztor halálának századik évfordulójára. A várhatóan decemberben, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban nyíló nagyszabású szemlének – amely a legmodernebb technikai megoldásokkal idézi fel a természettudós alakját, életét, nem csak tudományos munkásságát –, cikkünk szerzője a kurátora. 22 BUDAPEST 2014 október Lendl Adolffal norvégiai expedíciójukon, Tromsőben, ahol a madárvonulásokat tanulmányozták 1888-ban (beállított, műtermi felvétel)
