Budapest, 2014. (37. évfolyam)
10. szám október - Jolsvai András: ZÁROM SORAIDAT - Nyelvi nehézségek
„Kedves Margit és Jolán. Ne haragudjanak hogy oly sokaig nem írtam mert tudja hogy az ittenni lányok mivel foglalkoznak tánczba járok a Ritték (jav: Ritterék) is egyszóval nagyon jó mulatok. Erre a szép helyre rándulünk ki. Levelüket minnél hamaráb elvárom és legyenek szivesek mindnyájan külön lapot írni hogy többet olvashassak. Üdvözli hű iskola társnője Herskovits Jolán.” Dörnyei felügyelő hosszan vizsgálta a lapot, figyelmét nemcsak az nem kerülte el, hogy Herskovits Jolánon kívül Ritter Elza is aláírta, észrevette azt is, hogy a feladó helyén E. Grefl szerepel „Budakesz”en, de Jolán keze írásával. Dörnyei felügyelő felfigyelt arra is, hogy a képeslap (melyet ezerkilencszázhat október tizenharmadikán adtak postára) valóban a Pozsony-jánoshegyi kilátót ábrázolta (oda, a szép időben Budáról is látható távolba való volt maga is, az apját még Dienstnek hívták), bár Schwarz János, a képeslap kiadója helytelenül magyarította messzelátónak a Fernsich-et, a helyes kilátó szó helyett. Dörnyei felügyelő rosszallóan csóválta a fejét a Herskovits Jolán minden központozást nélkülöző, hibáktól hemzsegő írása láttán. Nem tudta még, milyen iskolába járt együtt Jolán a Hirsfeld-lányokkal, de az bizonyos, hogy ott nem volt valami erős a képzés. Egyelőre ennyit tudott mindössze, de szentül hitte, hogy ha jól olvassa ezt a lapot, megtudhat többet is. És az, a többet-tudás bizony nagyon ráfért volna a Dörnyeire, mert három hete egy lépést sem haladt előre a Nádor utcai gyilkosság megfejtésében. Pedig tudta jól, ettől függ, hogy lesz-e végre belőle főfelügyelő, vagy sem. Tizenöt éve dolgozott inspektori rangban a Nagy-Budapesti Rendőrség gyilkossági osztályán, de a kollegái bizony nem tartották valami sokra. Megbízható, szorgalmas hivatalnok volt a Dörnyei felügyelő, lelkiismeretesen utánajárt minden adatnak, figyelmesen kikérdezte a tanúkat és begyűjtötte a lehetséges bizonyítékokat, csak épp az a szikra hiányzott belőle, ami az igazi detektívet megkülönbözteti a hétköznapi rendőrtől. Nem is igen bíztak már rá komoly bűntényt, idejének nagy részét sipisták és lóvasúti zsebtolvajok üldözésével kellett töltenie. Ezt az ügyet is csak azért kaphatta meg, merthogy pályáját egykor az erkölcsrendészeten kezdte, és e bűneset szálai, ez az első percben világos volt, nyilvános és zártkörű házak titkai felé vezetnek. Dörnyei felügyelő természetesen nem osztotta a kollegái róla alkotott negatív véleményét, ő úgy vélekedett, hogy igenis birtokában van a fent mondott szikrának, legfeljebb eddig nem volt oka lángra kapni. De majd most! – határozta el, és a korábbiaknál is lelkiismeretesebben vetette bele magát a munkába. Mégsem jutott előre egy tapodtat sem hetek óta. Ám ha megfejti ezt a levelezőlapot, gondolta sóhajtva, és újra kezébe vette a corpus delictit, elmozdulhat a holtpontról. Három héttel ezelőtt a Nádor utca 20-ban, az első emelet tizenhetes lakásban fiatal nő holttestét fedezte fel a viceházmester, aki azt állította, a szemétért jött, s minthogy az nem volt kikészítve, ahogy szokott, az ajtó elé, a vice bekopogott majd bement. Akkor találta meg a nőt a díványon, vérbefagyva, a felismerhetetlenségig összezúzott arccal. Aztán átkutatta a lakást, tönkretéve az esetleges ujjlenyomatokat (állítása szerint azért, hogy forró nyomra leljen, Dörnyei szerint azért, hogy értékek után kutasson), aztán kihívta a rendőrséget. A felügyelő nagy erőkkel szállt ki, de három hét alatt nem találta meg sem a gyilkosság eszközét, sem a gyilkost, de jószerével még az áldozatot sem. Sem a szomszédok, sem a környékbeli boltosok nem tudták felismerni a halott lányt: csak találgattak, hogy Margit vagy Jolán lehet az. Dörnyei felügyelő országos körözést adott ki tehát mindkét Hirsfeld-lányra (persze, eredménytelenül), s a főpostának utasítást adott, hogy akár csomag, akár levél érkezik a címükre, azt neki továbbítsák. Így került hozzá a lap, abban reménykedett, hogy megfejtésével közelebb kerül a megoldáshoz. Nem került. Herskovits Jolán elájult, amikor a proszektúrán megmutatták neki a halottat, de ő se tudta megmondani, melyik Hirsfeld-lány az. Annyit bevallott persze, hogy közös „iskolájuk” egy kassai nyilvánosház volt, ahol sok mindent megtanultak, de a helyesírás, kétségtelen, nem tartozott ezek közé. Jolán utalt rá, hogy a lányok minden bizonnyal ezt az ősi mesterséget folytatták a Nádor utcában is, immár családi vállalkozásként. De ez volt minden. A gyilkosság feltételezett idejében Jolán a János-hegyen kirándult, mint azt a lap és az egész budakeszi „szakácsnőképző” bizonyította. A Nádor utcai gyilkosságra sosem derült fény. Dörnyei felügyelőként ment nyugdíjba. ● 11 BUDAPEST 2014 október Nyelvi nehézségek Jolsvai András ZÁROM SORAIDAT
