Budapest, 2014. (37. évfolyam)
10. szám október - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS? - Tisztes jelen
lönc könyvelők, neves kerámikus, rejtélyes GmbH, irkász és firkász, netán még madarász, benzinkutas, ruhás és ruházó, ceruzahegyező és morzsaleső ácsorgók kezdik/végzik reményteljes, olykor borongós napjaikat e tájon. Az ideszületett szerencsések viszont csak átsétálnak a szomszédos utcába, vagy otthoni vállalkozás lévén egyik szobából a másikba, mások metróval, villamossal, busz szal közelítik meg munkahelyüket; elvégre belvárosi a készültség. A Nagyvárad teret elhagyva hatalmas levegőt vesznek, s szemüket a zöldön legeltetve, régi hangulatokon elandalodva sodródnak tovább; elvégre külvárosi a mozi. Melynek sajátja olyan patinás vállalakozások jelenléte, mint nyomdaipari hengergyártó, műszaki gumiárus, általános gépkölcsönző, vésnök, redőnyös és hőkezelő, melyek szilárd vendégkörüket megbecsülve tekinthetnek a viszonylag biztos jelenbe. A bejelentkezés leginkább régi ismeretség vagy hirtelen jött szükség, esetleg a letűnőben lévő módszer: az ajánlás útján történik. A fogadtatás amolyan ezernyolcszáznyolcvannégyes: időnk van bőven, s a kisvárosi szívélyesség sem hiánycikk. Pulton innen és túl kérdésfelelet követi egymást, a társalgás, vagyis az eladás előszobájában sok mindenről szó esik. Hírértéke eleinte inkább a nem éppen dicsőséges eseményeknek, értsd: katasztrófáknak mutatkozik: infláció, inkasszó, infarktus, sőt: in flagranti, s ha nem vigyázunk, az ingerenciánál kötünk ki – mármint az olvasóénál (talán az injekció még elmegy); szóval a felek kölcsönösen ismerkednek egymással, s innentől kezdve végleg elkanyarodik az utca hírmondója, egyszersmind csinos családtörténet részletei bontakoznak ki. Két lány, eredetileg egyik sem iparos alkat, de most rákényszerülvén, beadta a derekát, s ha a papa mesterségét nem folytatják is, de három kerülettel arrébb intézik, beszerzik, húzzák-vonják az újdinasztia szekérrúdját. Egészen beleügyesedtek a szakmába, a gravitációs kokillaöntés meg se kottyan nekik, csak úgy röpködnek a szakszavak a műhelyben. Lassan az unokák is belecseperednének a professzióba, és persze hogy mást akarnak, mint az avítt ősök; kezük piszkos, homlokuk felhős ne legyen, amilyen elképzelésekkel mindenki kezdi a pályát. E pontnál már szinte baráti az eszmecsere, ha ennyire tetszik itt, a hétvégén névnapot tartanak, nyitott ajtóval várják a kedves vendéget egy koccintásra; az Elnök utcánál balra fordulni tessék, utána meg jobbra. Amilyen a fogadjisten, olyan a viszontlátás(ra), jelölt napon, az érkezők belépéskor gyakorlottan hajtanak fejet a bő növésű cserjéknek, zörögnek kicsit a celofánnal, majd átadják az átadnivalót, szívből jön az Isten éltessen, Gyurikám, és a téged is, Magdikám. A háziasszony hímes abroszt kanyarít a porcelán és az üvegnemű alá, az üveges veranda ablakai kinyílnak, s következik az estebédből vacsorálásba hajló bankett. Velős marhahúsleves kezd, szarvas és kacsa folytat, s a töpörtyűs túrós csuszáig vezető úton a gyakorlottabb evők is el-elveszítik a fonalat. Az utolsó fogás végéről nem maradhat le a nyomtatónak szánt erőteljes digesztíva. A zenekar tust húz, mire a közös kert különféle házaiból előjönnek a jószomszédok , régi tegeződők ők, társbérlettel kezdték, végül 9 BUDAPEST 2014 október 10 22 24 10 18
