Budapest, 2014. (37. évfolyam)
10. szám október - Somogyi Krisztina: A TELEKI - Miénk itt a tér
Persze ebből a felületes néző számára kevés olvasható. A park egy-két sűrűsödési ponttól eltekintve talán nem is tűnik különlegesnek. Pedig a téralakításnak számos rejtett értéke és konceptuális eleme van. Így másmilyen a karaktere a várossal találkozó és a temető fele forduló oldalon. Ez egyben visszaköt a hely múltjához is. „Városépítészetileg fontos a nyugati térrészben az utak találkozási rendszere. Szükség volt ott egy teresedésre, ami biztosítja a szabad átjárást a piac és a villamos felé. A lakók a park biztonsága érdekében azonban ragaszkodtak a körbekerítéshez. Volt erről vita, de meg tudtunk egyezni abban, hogy húzzuk hátrébb a kerítést, lehetővé téve egy nyitott csomópont létesítését. Ezt folytatandó, a kerítés belső oldalán is rendezvényeknek hagytunk helyet. Olyan felület ez is, ahova ki lehet majd ülni, szemben vele készült is egy kis lelátó. Erről a fórumról indulva a park mélye felé egyre természetesebbé válik minden. A hátsó részen, a kutyafuttató mellett díszfüveket ültettünk. Arrafele nézve majd végtelenség-érzete lesz az embernek. Mintha tájban oldódna fel a város. Ez a koncepció a tér múltjához kapcsolódik. A város és a vidék találkozása ez a park.” A park tehát nem formailag idéz meg történeti korokat, hanem a funkciók kiválasztásában és szellemében utal vissza a korábbiakra, nyitott, befogadó attitűd jellemzi: itt mindenki számára van hely. A területnek nemcsak kelet-nyugati, de észak-déli irányban is mások az adottságai. A lakóházaktól távoli részben, a Népszínház utca felé a legintenzívebb, leginkább megformált a tér. A játszón nem az eszközök dominálnak, hanem a téri adottságok heterogének. A dombok között átlátni, a homokozónégyzetek között lehet szaladni, a helyet fel kell fedezni, fantáziával fel lehet öltöztetni. Ezzel szemben a házak felé sétálásra alkalmas, lombos fák alatti, csöndes részben járunk. Jól megokolható, ésszerű döntések ezek. A területen ma is sok a nagy fa, de korábban még több volt. Senkinek sem volt szándéka a fakivágás. A főkertész azonban sok beteg fát talált, amiről egyenként beszámolt a hallgatóságnak. Érthető volt az érvelése, elfogadták. Az eredmény ismeretében ma már látszik, hogy jót tett a parknak a ritkítás: az egészséges példányok jobban tudnak élni, érvényesülni. Szoborszerűen jelennek meg, teljes szépségükben, méltóságukban. Nyitott kapuk A tér tervezett átalakítása lezárult. A hely történetéről, csakúgy, mint a tervezési folyamatról a park városi részén bárki olvashat. Mostantól ez is a közös emlékezet része lesz. A pannók kialakítása is sokat elárul a tervezők szemléletről. Grafikailag megformált, fontos tartalmakat átadó felületek ezek. De semmi sincs kőbe vésve. A felkínált felületek egyszer átalakulhatnak, gyerekrajzok vagy új elképzelések kerülhetnek fel rájuk. A továbblépésben bízni a Telekin ma nem tűnik elképzelhetetlennek. A közösségi tervezésben megedződött társaság ugyanis időközben egyesületet alapított. A parkot kérésükre ma két parkőr vigyázza, a pénzügyi okokból elmaradt játékok és tereptárgyak beszerzésére pedig pályázatokat keresnek. A tér tehát alakul tovább. Formálódik. A növényeknek még kell nőniük. A közösségnek is. A magok azonban jó földbe vannak elvetve. ● 5 BUDAPEST 2014 október Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Egy asztal körül fiatalok és öregek, kutyások és anyukák, civilek és tájtervezők a tervezési folyamat során a Teleki téren
