Budapest, 2014. (37. évfolyam)
8. szám augusztus - Horváth Júlia Borbála: Retrofon
Itt az a jó, hogy régi, érdekes tárgyakat találni. Itt az a jó, hogy barátságosság van. Hogy rend van, de nem nagyon. Hogy jó az illat, leginkább papír, festék és gépolaj elegye, és az íróasztal mellett állandóan világít, a ki tudja, melyik bárból kimentett fakóvörös állólámpa. Ide nem dizájnerek hordták össze a cuccot csupán a látvány kedvéért, hogy azután romkocsmának nevezzék el, itt mindennek funkciója és stílusa van, de nem feltétlenül. A falon a hazai szépségipar egykori csúcsmárkáinak, Ovenall, Caola és Exotic termékeknek a reklámplakátjai sorakoznak, a viharos huszadik századi Magyarország dagadó, zsugorodó térképei, sárgult nyomat Szuglóról és az Ehmann-telepről, Kaviczky Ferencné sztahanovista oklevele, a valahányadik ötéves terv beharangozója, leesett utcatáblák, bukott nevek, oldalvást hajdani postai iratszekrény és egy cirill betűs ólomszedő gép klaviatúrája. Mindezek a nem is oly távoli, letűnt, de soha el nem felejthető korszak emlékei, kidobni őket lehetetlen, az eleven élettanúk saját gyermekkoruk ereklyéit üdvözlik bennük. De amennyire kéretlen lenne jelenként, bizonyos pontjaiban annyira szükségszerű volt a múltban a sokat szidott rendszer. A szocializmus gyermeke – kiváltképp, ha Dunapentele-Sztálinváros-Dunaújvárosban nőtt fel – óhatatlanul közösségben gondolkodott: tanulni, sportolni, egymást segíteni a piros-nyakkendős kötelességen túl sem a szégyellnivaló cselekedetek közé tartozott; kollektív lázadnivalónak maradt az eszme, az indulatok csak ritkán fordították egymás ellen a srácokat. A csapatban mindenkinek illett valamit csinálnia, egymást húzták a kölykök, ha te tudod, akkor én miért ne? Fölcseperedvén pedig a legnagyobb egyetértés azon elképzelésben mutatkozott, hogy az annyira áhított, nyugatos jólét szükségszerű velejárója, a munka mellőzése lesz (tkp. nem lesz szükség rá), amit legtöbben a szűkös határok átlépésével gondoltak előidézni. A nekiindulás sokaknál és többször is megtörtént, de a hazatérés is; egy könyvtáros fiának, aki zsenge korától kezdve a kultúra és a nyelv irányába kacsintgatott, nem ment könnyen a váltás. S hogy azért valamelyest érezze a tűz perzselését, Halász Iván a hetvenes évek elején szigorúan őrzött tevékenységet, a nyomdászatot választotta hivatásul. Eleinte a szinte kizárólagos állami keretek között folytak a munkálatok, meleg helyzetek persze akkor is adódtak, szamizdat és röpcédula témában, majd a határnyitás után nem sokkal, saját pincéjében, igen legálisan tevékenykedett; első gépét az első gépe (egy Volvo) eladá-Retrofon szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László A gyémántgalambocska a madarak osztályában a galambalakúak rendjéhez és a galambfélék családjához tartozó faj. Karl Marx ifjú-hegeliánusként indul, majd az osztályharc kialakulásának rejtelmeit boncolgatja, arcképe évtizedekkel később kiválóan megfér Engelsszel és Leninnel egy korabeli, az NDK-ból származó szőnyegen. Rádiógyűjtemény: 500-600 darabból álló kollekció, vásárolt és kapott példányokból. Azt mondják, egy valamirevaló nyomdai szedőgép bonyolultabb a zongoránál, sőt, a Morse-féle táviratozó gépnél is. Mindezek, és még sokkal több megtalálható egy helyen: Halász Iván nyomdaüzemében, sőt a portré vége felé egy szaxofon körvonalai is feltűnnek. 28 BUDAPEST 2014 augusztus
