Budapest, 2014. (37. évfolyam)
1. szám január - Orosz szerzők a BFZ januári hangversenyén - Zappe László: Budapesti tél
Karinthy Ferenc nevén a Színházi adattár 109 bemutatót ismer. Nők című darab nincs közöttük. A Karinthy Színházban, Karinthy Márton rende zésében most mégis ezt játsszák. Az alcímből tudjuk meg, hogy ez az Aranyidő című kisregény nyomán készült, amely az író 1986-ban megjelent Házszentelő című válogatott kötetében is olvasható. 2005-ben a Denoël kiadó franciául is megjelentette. Egyébként 1972-re dátumozzák. Témája az 1953-ban született Budapesti Tavaszhoz kapcsolja. Ez a mű a megelőző telet idézi meg. A színpadra átdolgozó aligha lehet más, mint a rendező és színházat birtokló fiú. Nem nehéz kitalálni, mi vihette őt erre. Miből gondolta, hogy ez az ő színházába való. Nyilván az olcsó és könnyű siker lehetőségét vélte fölfedezni könnyű kezű, szellemesen és jó színpadi érzékkel író apja súlyos témát sikamlós játékossággal kezelő munkájában. A kisregény és a darab hőse, Beregi Józsi a II. világháború utolsó hónapjaiban, 1944 karácsonyától a felszabadulásig bujkál különféle nők segítségével, mondhatni ágyról ágyra. Egy hivatásos utcanőnél kezdi, az óvóhelyen egy, a fronton harcoló magas rangú tiszt feleségénél és lányánál folytatja, s végül egy nyilas pártszolgálatosként ügyködő asszonynál fejezi be a háborút. Mindeközben körülötte, körülöttük zajlik a pincei frontélet. Amely az életveszély közepette, a világot sarkaiból kifordító események alatt is éppoly kicsinyes és köznapi, mint máskor. Pletykálnak, civakodnak, áskálódnak, csak éppen a harcok olykor egy korty vízért folynak, egy megfelelő fülbe súgott szó meg emberéletbe kerülhet. Persze nem Beregi Józsiéba, aki útközben a Duna-part felé leveszi lábáról a talán életére törő asszonyt. Bár az életveszély utóbb nem is látszik igazán komolynak, hiszen a nő már attól is rosszul lesz, hogy végig kellett néznie egy mészárlást. Tudjuk, lehet elegáns, ügyes, szellemes, játékos bohózatot írni erről a véresen komoly és nem is a történelmi idők mélységes homályából előderengő tárgyról. Lengyel Menyhért filmen, szín padon egyaránt több változatban is sikeres Lenni vagy nem lenni című munkája az eleven példa erre. A Karinthy Színházé nem igazán folytatja ezt a sort. A téma és a feldolgozás fajsúlykülönbsége önmagában kevés ahhoz, hogy a nézőt igazán földobja, erős izgalmi állapotba hozza. Ahhoz vagy sokkal jobb darab, vagy sokkal erősebb színészgárda kellene. Bár mindkettő együtt sem lenne az ügy ártalmára. Az a szakképzett, rutinos, de középszerű társaság, amellyel Karinthy Márton többnyire dolgozik, sikerre tud vinni nagyon jó darabokat és egészen blőd bohóságokat. Ahol a szöveg maga garantálja vagy a színvonalat, vagy legalább az ellenállhatatlan röhögést. Ez a félkomoly mű azonban sokkal izgalmasabb színészetet igényelne. Olyan játszókat, akik igazi életet, izgalmas egyéniséget tudnának vinni a közhelyesenvázlatosan rajzolt alakokba. Ezúttal a fontosabb szereplők közül egyedül Murányi Tünde jólelkű, már nem egészen ifjú örömlánya jelentős és ér dekes. Cs. Németh Lajos és Tímár Éva pontosan fogalmaz egy alezre des és felesége kettősében, de ők éppen csak elvétve kommentálják az eseményeket. A többiek megállnak a szerepsablonoknál. És ezzel néha az alak megíratlanságáról is árulkodnak. Bencze Ilona modorosságán messze túl van a tisztfeleség külsődleges rátartisága és jellemének belső törékenysége, csak az olcsó képmutatást látjuk. Gáspár Kata kislányos sága művi, bár elég ügyes. Kerekes Viktória kibújva a katonaköpenyből, képtelen érző nővé változni, Vertig Tímea meg semmi más, mint egy rosszindulatú úriasszony. Tóth Zoltán melák házmester és légóparancsnok, Rábavölgyi Tamás klasszikusokat egyforma lelkesedéssel citáló színész, Balázs Andrea szakmányba mosolygó-vihorászó, testes kalauznő. Dányi Krisztián ta lán még jó is lehetne igényesebb közegben. Szolgálatkész, hajlékony, minden igényhez készségesen alkalmazkodó, kicsit sunyi, mégis kedves kisember. Partnerei sajnos nemigen teszik próbára. Juhász Kata forgó díszlete viszont lenyűgöző. Igen ügyesen mutogatja egy bérház megannyi zugát: lakást, lépcsőházat, légópincei lakrészeket. Néha több szemszögből is. ● BUDAPESTI TÉL Zappe László 27 BUDAPEST 2014 január Orosz szerzők műveiből állította össze hangversenyét a Budapesti Fesztiválzenekar. Két 19. századi szerző, Borogyin és Csajkovszkij műve között egy 20. századi klasszikus, Prokofjev 3. zongoraversenye szólal meg, melynek bemutatójára 1921-ben, Chicagóban került sor, és a zongoraszólamot maga a szerző játszotta. Most a Fesztiválzenekar visszatérő vendége, az Egyesült Államokban élő, grúz származású Alexander Toradze (képünkön) lesz a szólista. Közreműködik: Alexander Toradze (zongora), karmester: Fischer Iván. ● OROSZ SZERZŐK A BFZ JANUÁRI HANGVERSENYÉN A Budapesti Fesztiválzenekar koncertje Művészetek Palotája, 2014. január 26−27−28.
