Budapest, 2014. (37. évfolyam)
8. szám augusztus - Somogyi Krisztina: MÚLT ÉS JELEN EGY KALAP ALATT - A körtéri „Gomba” átépítése
1943: az eredeti BSZKRT pavilon Mivel műemlékről van szó, a mai állapot megértése történeti visszatekintést igényel. Nem kell túl sokat hátrálnunk az időben, mert a Schall József által tervezett pavilont 1943 januárjában adták át. A telek a fővárosi közlekedési vállalat tulajdonában volt, a BSZKRT egy korábbi várócsarnok helyett akart újat, ami jobban igazodik a megváltozott forgalmi helyzethez. Sok minden történt ugyanis akkoriban: megváltozott a gépjármű-közlekedés iránya (átkerült balról a jobb oldalra), és a villamosvágányok körbefutottak a tér közepén. A tervezést akkor is pályázat előzte meg. A 1942-es felvetésekben a zsűri a kör alakú épületeket szerette a legjobban, mert azok idomultak a hely jellegéhez. A közlekedési vállalat több tervet is megvásárolt, végül a 2. díjas munkát építtette meg, mert könnyedebbnek, átláthatóbbnak, elegánsabbnak találta a többi elképzelésnél. A közlekedés fejlődése robbanásszerű volt, illett a kor szelleméhez, így nem csoda, ha a mobilitást szolgáló épületek tervezése sok építész számára volt izgalmas feladat. Érthető módon ezért a 30-as évek végétől a negyvenes évek végéig egészen kiváló építészeti felvetések születtek. A Gomba építészeti felfogása a Pasaréti téri és az Erzsébet téri buszpályaudvarokhoz hasonlatos, mai átértelmezése is mutatott hasonlóságokat. 2009: ötletpályázat a Gombáról A felújítások legfontosabb dilemmája: vajon hogyan lehet hozzányúlni egy műemléki védettséget élvező épülethez úgy, hogy az megfeleljen a mai építészeti követelményeknek és a megváltozott életmódból adódó igényeknek, ugyanakkor minél jobban őrizze a védett állapotot? Általános recept itt sincs. A megoldások keresése a Gomba esetében nagyon szerencsésen ötletpályázattal indult. Azért hangsúlyozom ennek fontosságát, mert ez a legnyitottabb és legszabadabb módja annak, hogy sokféle elképzelés fogalmazódjon meg. Hetven terv érkezett a felhívásra, ez jól mutatja, hogy a kérdés ma is foglalkoztatja az építészeket. A beérkezett munkák egyik szélsőséges pólusa a teljes átépítést is elfogadhatónak tartotta, azaz rá-, alá- és beleépített. Tornyot, pergolát vagy buborékot emelt a pavilonra vagy annak közepébe. Egy másik, műemlékes építészeti szemléletmód minden porcikájában az eredeti állapot konzerválását tartja elfogadhatónak. A leg érdekesebb megoldások általában e két pólus között találhatók. Arányt találni közöttük komoly kihívás. A pályaművekből a zsűri többet megvásárolt, öt alkotást díjazott. Az egyik legfontosabb hozadék a zsűrizés során megszerzett tudás: a kiíró, a műemlékes szakma és az építészek vitákon járták körbe, hogy milyen megoldás elfogadható. A bírálatokból az olvasható ki, hogy az épület szerkezete, az elegáns pillérrendszer, az átjárhatóság gondolata és a pavilon karakterét adó körbefutó födém megtartása mellett kreatív ötletekre is nagy volt a nyitottság. 2012: a tervezés újragondolása A pályázat után három évvel az Önkormányzat végül az egyik 1. díjazottnak, a Hetedik Műterem Kft-nek (Szabó Levente és Simon Orsolya, Kohout Dávid, Biri Balázs) és az egyik 2. díjasnak, Gyüre Zsolt építészműtermének együttesen ajánlotta fel az építés lehetőségét. (Tette, bár erre kötelezettsége nem volt. Reméljük, hogy a sikeres végeredmény más önkormányzatokat is meggyőz a pályázati előkészítés fontosságáról, az építészekkel folytatott nyitott dialógusban szunnyadó lehetőségekről.) A mai épület végül a Hetedik Műterem Kft. építészeinek vezetésével, a Gyüre Építészműterem egyetértő szakmai jelenléte mellett valósult meg. Mindkettő olyan pályázó, akik a meglévő épülettel szemben alázatosak, megértőek voltak, de autentikusan akarták megújítani azt. 19 BUDAPEST 2014 augusztus Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara A Gomba eredeti állapotában is átjárható pavilonépület volt Az épület műemlékhez méltatlanul lepusztulva vészelte át az ezredfordulót
