Budapest, 2014. (37. évfolyam)

8. szám augusztus - Vörös István: A Szent István parki hős

Vajon mi lehetett az oka a kudarcnak? Alig­hanem a számosság lehetett az oka. Meg az, hogy ezek a vendégek még nem nagyon utazhattak sokat. Nekik egy buszos túra lett volna ideális. A busz összekényszerítette volna őket. Közben fényképezhettek volna kedvükre. Buszozást egy még keservesebb tapasztalat után nem vállal Simplicissimus. Az egy másik szakma. Úgy van vele, mint Yehudi Menuhin és Lakatos Sándor a régi viccben. Innét csak az olvassa, aki nem ismeri. Yehudi Menuhin fellépett a Zeneakadémián a hatvanas években. A hangverseny után a kifelé jövő közönség soraiban egy rádióri­porter meglátja a prímást, és orra aládugja a mikrofont. – Hogy tetszett a művész játéka? – Szép, szép, de asztalnál meghalna... Amit Simplicissimus betiltana Budapest utcáin Az ember hajtotta városnéző sörösjárgányt, amely kb. egy éve csúfítja el Budapest leg­szebb útvonalait. Egy tucat férfi ül egy ré­gimódi, biciklipedálokkal hajtott járgányon egymással szemben és ordítoznak. Hátul van a sörcsapot és a kormányt kezelő, remélhe­tőleg józan felügyelő személy. Kimondhatat­lanul lehangoló látvány. Három dolog miatt is ellenzi az ember. 1.) A kontrollálatlan ivászat reklámja, vic­ces jópofaságnak tünteti fel az undorító vedelést. Lejáratja a sört, ezt a nemes italt. 2.) Óriási zajártalommal jár, ártatlan, arra járó emberekre kényszeríti rá magát mint „tréfás élmény”. 3.) A férfiasság egy torz modelljét tárja a fi­atalok elé: „az igazi férfi képes ilyen sokat, ilyen jópofán inni”. De jó lenne kipróbálni. Kár, hogy egyben a szabad, korlátoktól mentes versenyt is pártoljuk... De ahogy helyeseljük a felhőkarcoló-építés tilalmát is – erre nem lehetne kitalálni valami hor­ribilisen magas különadót? Budapest 100 szóban pályázat Az interneten sok helyen előkerült ez a végtelenül szimpatikus pályázat, de hát a mi olvasóink közül nem mindenki lóg a hálón. Hátha valaki nem hallott róla. És szeptember 1-ig még be lehet küldeni leg­feljebb 5 történetet... „Egy olyan történetíró pályázat, ami azokhoz szól, akik éreznek annyit a város iránt, hogy azt szavakba is öntsék, maximum százba. A felhívás szépsége pont az egyszerűségében rejlik, 100 szóban mit jelent a város a benne élőknek, milyen történetük, emlékük, érzésük, benyomásuk van a várossal, annak tereivel, eseményeivel, lakóival kapcsolatban. A pályázat ötletét a Chilében immár 14 éve megrendezésre kerülő »Santiago 100 szóban« elnevezésű felhívás adta. 2001-ben Santiago­ban (Chile) a Plagio, a Minera Escondida és a santiagói metró összefogtak, hogy elindítsák azt a pályázatot, amire egy legfeljebb száz sza­vas, a városhoz valamilyen módon kapcsolódó írással lehetett jelentkezni. A nyertes pályamű­veket illusztrálták és köztereken állították ki. Ma a »Santiago 100 szóban« felhívásra évente közel 50 000 történet érkezik és Chile legfon­tosabb irodalmi pályázatává nőtte ki magát. A felhívás egy olyan egyszerű és mégis izgalmas dologra ösztönöz évről évre egyre több chileit, hogy ragadjanak tollat, és írjanak egy törté­netet 100 szóban. Az alapgondolat a budapesti pályázat ese­tében is az, hogy az irodalmat összekössük a városi léttel egy dinamikus projekt kereté­ben, amely amellett, hogy széles közönséget ösztönöz írásra, elősegíti azt is, hogy a napi közlekedés során az emberek egy pillanatra megálljanak, és időt szakítsanak egy kis iro­dalmi pihenőre. A pályázat egy új kifejezési platformot kíván nyújtani, ahol a jelentkező megoszthatja érzéseit, kalandjait, gondola­tait, aggályait, vágyait a várossal kapcsolat­ban. 100 szóban arról, mit jelent a város a benne élőknek.” A pályaműveket a www.100szobanbudapest. hu oldalra kell feltölteni, de mintha a szer­vezők a mi olvasóinkra is gondoltak vol­na, a történetek postai úton is elküldhetők a következő címre: Lumen Kávézó, 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 3. Azért pont ide, mert ez a kávézó az egyik szer­vező. Egy kétéves nonprofit szervezet, a Mindspace cég jött elő az ötlettel, amely a következőképpen határozza meg magát: „A Mindspace Nonprofit Kft. 2011-ben ala­kult azzal a céllal, hogy alulról jövő kezde­ményezéseket valósítson meg, illetve kössön össze nemzetközi networkingben működő más kezdeményezésekkel, az alábbi három kiemelt tématerületen: social innovation, Smart City, Knowledge Management.” (www.mindspa ­ce.hu) Hangozzék bármilyen öregurasan is: fiatal-pestiesen szólva „kicsit gáz, hogy mindezt angolul tolják”. Igaz, magyarul kicsit csikorgósan hangzik: társadalom­megújítás, kifinomult városmegoldások, tudásgondozás. Jaj de piszok nehéz mind­ezt magyarul mondani. Mint a nyelvújítás idején az éleny és a légeny szavak, ame­lyeket az oxigénre és hidrogénre találtak ki eleink, de aztán nem ragadtak meg – el­lentétben például a higany szóval... Mindenesetre ilyen bámulatosan közért­hető honlapot, ilyen áttekinthető és szép szerkezetben még nem láttunk. Nyilván a Mindspace csapata készítette, mert az övékére ugyanaz a szellem és a tisztaság jellemző, csak még dögösebb megoldások társaságában. (Pl. pszeudó hatvanas évek illusztráció.) A cím: www.mindspace.hu. Tessenek pályázni. 15 A VERSROVATOT SZERKESZTI KIRSCHNER PÉTER A Dunapark kávéházban ülök az ország legokosabb emberével, aki talán a legnagyobb élő költő is. Árnyékvékony öltönye tartja egybe, meg a sugárzó azonosság önmagával. De aztán megértem, hogy nemcsak önmagával azonos, hanem a külvilággal is. Versein át lassan elvérzik. E halálos sebek tartják életben. Mindenütt ő van, egy szürke faldarabban, egy elkapott beszédfoszlányban, a budapesti utcán néha még mindig szembejövő merész és szemtelen gondolatban. VÖRÖS ISTVÁN: A SZENT ISTVÁN PARKI HŐS Rába Györgynek

Next

/
Oldalképek
Tartalom