Budapest, 2014. (37. évfolyam)
8. szám augusztus - Szántó András: NYÁRI KULINÁRIA - A Városliget, amilyen volt, és amilyen lehetne
(szinte a II. világháborúig), télen talán 50-60 ember fért el a belső étteremben. Ebner Ferencnek rokona, valószínűleg féltestvére volt Párizsban és Münchenben tanult, híressé vált festőnk Ebner Lajos (később Deák Ferenc cel való rokonságuk miatt felvette a Deák-Ébner nevet). Ez a kapcsolat is indokolhatta, hogy a korabeli Festészeti Akadémia (Epreskert, Bajza utca) közelében legyen a vendéglő, amely a nyári kiránduló tömegek mellett mindig is a művészek tanyája volt. És biztosan a rokoni (igaz, távoli) kapcsolatnak köszönhető, hogy Deák Ferenc – aki nagyon kedvelte a Városliget egyszerűségét – alkalmanként vendége volt a Kéményseprőnek is. Még Ebnerék idejében (1904) átszámozták az Aréna utat, így a vendéglő a 90-es számból hirtelen a 106. számú ház lett. 1910 körül Waltz György vette át és vezette az 1920-as évek közepéig. Waltz a konyhát is fejlesztette, hirdetése 1926-ban így hangzott: „Kéményseprő konyhájának nincs párja!” Az épület mellé – a kerthelyiségbe nyúlóan – félig zárt teraszt építtetett, mellyel jócskán bővítette a fedett részt. A korábbi években rendszeresen szereplő katonazenekarok helyét Waltz ideje alatt cigányzenekarok és egyéb művészek vették át, 1925-ben például a vendéglőben „Kardos Géza énekel – Pártos zongorá zik”. Ekkor már különtermek is rendelkezésre álltak a társaságok és a „Mesés disznótoros vacsorák” számára. A 20-as évek végén Gráf János vette át az éttermet, és még mindig tudta felfelé tornázni a hely színvonalát és népszerűségét. Az Európa sok országában gyakorlatot szerzett szakember vezetése alatt a Kéményseprő felvirágzott, és a vendéglátás szerelmesei sokszor példaként emlegették. A két háború közötti művészvilág kedvelt tanyája lett, tehát folytatódott és felerősödött a század elején elindult tendencia. A II. világháború természetesen megállította, illetve lelassította a működést, de Gráf úr szakértelmét az államosítások után is respektálták, hisz a Gundel felügyelete mellett is vezető maradhatott. Érdekesség, hogy egy 1954-es képeslap még a régi nyomtatásból maradt képet ábrázolja, pedig az államosítás után a Képzőművészeti Alap Kiadónál mindenütt igyekeztek újra fotóztatni a lapokat. Ekkor (1955) forgatták neves művészekkel az „Egy pikoló világos” c. filmet is, melynek több jelenete a Kéményseprőben játszódott. Kolegerszky kioszk 6-8 Talán ezen a néven vált a legismertebbé, pedig röpke 10 év alatt több tulajdonosa és bérlője is volt. Az indulását 1899-re „saccoljuk”, amikor Gruber Káro ly kibé relte és jócskán átalakíttatta az 1896-os kiállítás egyik kisebb pavilonját (valószínűleg a Vízgépészetit). A kiállítás legtöbb épülete ideiglenes jellegű volt, tehát meg kellett erősíteni a falakat, a kupolát és az ezt tartó kőperemet is, átépíteni a bejáratot és a belső tereket. Gruber Károly kávés lakcíme is a „VI Stefánia-úti kioszk” alatt szerepel a címjegyzékekben, tehát ekkortól vezette a kertvendéglőt addig, míg át nem vette a belvárosi Múzeum kávéházat. Vendéglátós történelmünkben egyébként több Gruber is szerepel, például a Pécsett született Emil , aki több munkahely után 1924-ben csinálta meg és vezette az államosításig az Ördögorom csárdát, vagy a szegedi mulatóhely egyik tulajdonosa Gruber Jakab, de hason-szakmában em líthetjük a tabáni hentesmestert, Gruber Károlyt is, valamint József et a Bableves csárda, a Polgári kávéház, majd a városmajori Terrasz vendéglő tulajdonosát. (Az esetleges rokoni kapcsolatokról sajnos nincs tudomásunk.) 5 BUDAPEST 2014 augusztus Kéményseprő vendéglő (képeslapok 1900, 1910, 1917, 1929)
