Budapest, 2014. (37. évfolyam)
8. szám augusztus
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXVII. évfolyam, 8. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter E szám szerkesztője: Csontó Sándor Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Retrofon (28. oldal) A hátsó borítón: Írók a háborúban (2. oldal) BUDAPEST 2014 augusztus BUDAPEST népe a fél nyarat füvezéssel töltötte – gyöpre magyar! –, akarom írni, kivonult a zöldbe, ha tehette, és árnyas kerthelyiségek óriás kivetítőin tátott szájjal bámulta a brazil vébé biciklicseleit. A pazar gólokat, a fájdalmas és örömteli arcokat, a fineszes büntetőket. No, meg a jobbszélről, váratlan mélységi passzokkal indított támadásokat, ami elől a balbekk behátrált, s a hálóőr tehetetlenül tárta szét a karját: ezt is behúzták. Pedig az az akció is lesről indult, a vak is láthatta, ám a bíró sporik sokszor csak pofátlanul asszisztáltak az eseményekhez. Nyilvánvaló, arcátlan szabálytalanságok esetén is zsebben kushadt a síp, nem volt sem sárga, sem piros lap. A partvonal fehér krétaporára helyezett vízszintmérő szerint is több alkalommal erősen lejtett a pálya, nem csak egyes elemzők fotelbéli véleménye volt ez. Hiába, no, centerposzton baromi erős az ellenfél, ráadásul a cseresoruk is masszívabb, és évek óta saját nevelésből dolgoznak, ahogy ezt már az előző megmérettetésen is tapasztalhattuk. A legjobbjuk – a lesipuskás –, tanítványával együtt a VIP páholyból figyelte vigyorogva a forgatókönyv szerint megvalósult eseményeket, a teljes pályás letámadást. „Virág elvtárs, se ajtó, se ablak?” Távol Brazíliától, a sokadik potya után a közönség már fel sem hördült, lassú, tömött sorokban elindultak a kijáratok felé: hé, srácok, ezt a zakót mi varrattattuk magunknak! Lám, utoljára elhalt a remény is. Az üresen tátongó stadionokban elvetett fűmagokból soha nem lesz lágy kenyér. Új földesurak barázdáit szántja az eke. Az ún. nyári uborkaszezon bőven tartogatott még meglepetéseket, folyt a kábítás rendesen, nem kellett kegyszerekhez folyamodnunk. Mert gondoskodva van rólunk. Toxikus vezetőknek dohány után amúgyis nemzeti drogéria dukál. Többségünknek már elgurult, másnak pedig juszt sem akar leesni. És ebbe belebetegedhetünk mindnyájan, egy emberöltőre. További zöld hírek. Állítólag még a következő választások előtt elkészül Európa jelenleg legnagyobb múzeumfejlesztési beruházása, a Liget Budapest projekt, mivel a Fővárosi Közgyűlés elfogadta a városligeti építési szabályzatot, zöld utat adva a megalomán építkezésnek. A zsarnoki akarat diadala ez, a természet megerőszakolása és a főváros lakosságának semmibevétele, mert nem lehet olyan épületet tervezni, amely jól mutathatna ezen a helyen. Itt egy talpalatnyi föld lebetonozása is elfogadhatatlan. Fásításra, növénytelepítésre, sétányok és kulturált játszóterek elhelyezésére mindenki bólintana. Az senkit nem „baántana”. De hogy jót is írjunk: a Városmajor egyes részei kellemesen megújultak, élhetőbbé váltak, a Madách tér pedig igazi agorává vált. A magyar nemzeti komédia a Várszínházban folytatódik, a volt kolostorból papolnak majd tovább és tovább, pedig eltáncolhatnák akár a hattyúk halálát is. Tudható volt ez előre, átlátszó ez a látvány, ami tapasztalt jósnők varázsgömbjein felsejlett már rég. („A Városliget kulcsa a Várban van.” P. I.) A Pártkert bazár meg simán bezárt, három napig tartott a választási csoda. A VB után az AB döntött szoros küzdelemben a fővárosi képviselő-testületet átalakító törvényről: mostantól nem külön képviselőnek választott emberek fognak Budapest dolgairól dönteni, hanem a kerületi polgármesterek (huszonhárman), a főpolgármester és 9 kompenzációs listáról bekerülő képviselő. Épeszű ember nem állíthatja, hogy ez Budapest érdekeit, jövőjét szem előtt tartó, demokratikus lépés volt. A saját tulajdon szentsége is feláldoztatott a kielégíthetetlen hatalom puritánnak hazudott oltárán. Tollfosztás helyett jogfosztás, így lehet a családi vállalkozásból egy tollvonással közvagyon, persze csak kivételesen és közérdekből. Az elitista minoritás, a talpalattvalók falkája biztosan araszol pincétől a padlásig, söpörnek serényen, miközben világörökségünk egy darabja az évtizedes emberi és hivatali mulasztásoknak köszönhetően a tűz martalékává vált. Szemlesütve, az éj leple alatt rántották le a vizes lepedőt a főváros és a magyar történelem szégyenszobráról. Szerecsenmosdatás az (ark) angyali üdvözlet helyett. Az évtizede gyökeret vert megosztó, hamisító és kirekesztő szemlélet katasztrofális következményekkel járhat az országra és fővárosára nézve is. Látványos építkezések, kirakatberuházások, presztízsfelújítások – köztük szükséges és értékes elemekkel –, a másik serpenyőben: politikai és hatalmi csörték, rendszerhibák, működtetési anomáliák, elhanyagolt fekélyek és tumorok a város testében. Csak nehogy késő legyen, mire észhez térnek, már fél térdre roggyan BUDAPEST.
