Budapest, 2014. (37. évfolyam)

7. szám július - Jolsvai András: ZÁROM SORAIDAT - Két hét késedelem

Mit csinált Vitéz Sándor két héten át? – ez a kérdés foglalkoztat­ta Budapest bál áztatta közvéleményét ezerkilencszáztizenkettő békességes télutóján. Mivel töltötte az idejét február közepétől március elejéig? Hiszen szinte már véget ért a karneváli szezon, mire rászánta magát az írásra! Pedig – általános vélemény volt ez – azok után, ami a bálon történt, azonnal írnia kellett volna. Ennyi idő után talán már elárulhatjuk, mi történt: a mi Sán­dorunk a rondírást gyakorolta. Szeretett volna előnyös színben feltűnni szerelmese előtt, ezért aztán minden szabadidejében azzal foglalkozott, hogy minél elegánsabban, minél cirkalma­sabban tudja leírni Joveaux Médy kisasszony nevét – meg persze azt, hogy Budapest, első kerület, a saját keresztnevéről nem is beszélve. Egymás után írta tele a kockás papírokat, egyre-más­ra koptatta el a tollhegyeket, üvegszámra tüntette el a tintát a kalamárisokból. Amikor már többé-kevésbé elégedett volt az írásával, maga elé tett egy tucat képeslapot (a katonai főisko­lának saját lapja volt, melyet a növendékek ingyen igényelhet­tek), és azokon gyakorolt. És csak amikor már elé­gedett volt minden nagy ával és ellel, amikor már elég hetykén kunkorodott a bé meg az ef, amikor már kalligrafikus szépségűvé nemesültek a vékony szárak és a vastag tetők a betűkön, akkor küldte el a lapot a fiú a Lovas utcába. Az érzelmek tekintetében nem maradt semmi két­ség. Vitéz Sándor és Joveaux Médy, ahogy a nagy­könyvben – meg a Rómeó és Júliában – meg van írva, első látásra egymásba szeretett. Úgyannyira, hogy bizony, alaposan átlépték az illendőség határait, és egész este csak egymással törődtek a Ludovika-bá­lon. Médy sorra kosarazta ki a táncpartnereit (köz­tük olyanokat, akik hetekkel korábban bejelentkez­tek a táncrendjébe!), Sándor pedig erősen negligálta a katonaiskola kimondatlan szokásrendjét, miszerint a harmadéves növendékek kötelesek legalább egy táncra felkérni feletteseik hervadásnak indult fele­ségeit. Sándor és Médy azon az estén, azon a bálon szinte el sem engedték egymás kezét, az egyik valcer követte a másikat, és közben elvarázsolva bámultak a másik szemébe. Nem csoda, hogy már másnap az eljegyzésről pletykált tout Budapest. Hogy aztán két hétig azon törje a fejét mindenki, mi történhetett. De hogy végre megérkezett a szerelmi vallomással felérő levelezőlap a Lovas utcai házba, onnan már ment minden gördülékenyen. Vitéz Sándor húsvét­kor hivatalosan is megkérte Joveaux Médy kezét, és nem kapott kosarat. Igaz, kiderült, hogy a hozo­mány előteremtése nehezebb, mint első pillanatban látszott, de azért nem lehetetlen. Abban maradtak, hogy mire Vitéz kadéthoz megérkezik a főhadnagyi csillag, addigra a Vár tövébe is megérkezik a hozo­mány: úgy kalkuláltak, hogy tizennégy nyarára ki­tűzhetik az esküvőt. De aztán a történelem másképpen akarta. Guy Joveaux ugyanis francia állampolgár volt, s ami kilencszáztizenkettő telén még előnyt jelentett (ki­mondottan sikk volt megfordulni akkoriban a Lovas utcai házban, ahol nemcsak a házigazda elbűvölő lányaiban gyönyörködhetett az ember, hanem első kézből ismerhette meg a legfrissebb párizsi pletykákat is), az kilencszáztizennégy nyarára, bizony, hátrány lett. Guy Joveaux ráadásul nemcsak egy ellenséges ország polgára volt, hanem katonatiszt: igaz, kvietált katonatiszt, aki Magyarországra ci­vilként érkezett (ha civilnek tekintünk valakit, aki vívásokta­tással és párbajszervezéssel keresi kenyerét), de azért bármi­kor hadra fogható. Egy szó, mint száz, a Joveaux-család úgy ítélte meg, helye­sebb, ha visszatérnek Párizsba: a legutolsó pillanatban tették ezt, a szarajevói merénylet és a hadüzenet közötti napokban, amikor még tehették. Vitéz Sándor könnyek között búcsúzott jegyesétől, megígérve, hogy amint lehet, utánamegy. Október elején halt hősi halált, amikor szakasza élén meg­rohamozott egy szerb állást. A tárcájában ott volt menyasszo­nya fényképe. Joveaux Médy pedig haláláig őrizte ezt a képeslapot: és szívé­ben egy ludovikás bál emlékét. ● Két hét késedelem Jolsvai András 32 BUDAPEST 2014 július ZÁROM SORAIDAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom