Budapest, 2014. (37. évfolyam)
7. szám július - Buza Péter: MAGÁNANZIKSZ - Csillagosok, katonák…
Két özvegyasszony adta férjhez a gyermekeit – nem élt már a vendéglős, Róth Bernát se –, és semmi okunk azt gondolni, hogy gazdag szertartást rendeztek. Berlinerék famíliája egyébként adott Pestnek egy meglehetősen gazdag, s igazán emlékezetes fiút is: az örömanya egyik sikerült gyermeke, Róth Salamon Lázárnak ekkortól sógora Berliner Manó, a híres Savoy Kávéház és étterem utolsó (társ-) tulajdonosa volt. Az ifjú férj édesanyja, özvegy Róth Bernátné ezekben az években a Nagymező utca 8. szám alatt, a második emelet 7-es számú lakásban él, együtt bizonyos özvegy Róth Sala monnéval, aki (az egyik?) sógornője lehetett. 1944. május 5-én (azaz Ijjar 12. 5704-ben) itt halt meg Róth Bernátné Salamon Róza , akinek 1986-ig dátumozott emlékgyertya-gyújtási előjegyzési naptárát unokája, özvegy Fürst Lászlóné (a hazaköltözött Fürst András édes anyja) a lejáratnál sokkal tovább, haláláig, 2012-ig megőrizte. Nincs földi hatalom? A szegénységre ítélt kereskedősegéd és felesége összevissza szakadozott addigi életük ellenére (és nyilvánvalóan semmit sem gondolva azzal, ami majd következik), szokás szerint odaállt a józsefvárosi Gasché Gusztáv fény képező masinája elé, hogy boldogságuknak ezt az arcvonásaik tanúsága szerint szigorú pillanatát megörökítse. Az ünneplők valamelyik kis terézvárosi vendéglőben kimulatták magukat, dallal, tánccal, ahogy szokás. És ünnepélyes fegyelemmel meghallgatták Sándor Oszkár verses köszöntőjét. Szövege (a meg őrzött kézirat alapján, jelentős rövidítéssel), mint minden pesti kuriózum, megérdemli, hogy ne vesszen el örökre: „Poharak csendülnek, mert esküvőt ülnek, S a mátkapárt köszöntöm fel! De itt más az ifjak arculatja, A mátkapár is felel! Itt nincsen hamis ábránd, zord képmutatás, Szerelmi ünnepet ülnek az ifjak és anyák. Az anyák szemében köny gyül az öröm tüze ez! S a pohár igazán csendül, a bor értük csörgedez! A lelkek lágy zenéje, nem bús melódiák! A lelkek harmóniája? Összeforrt csodák! A mátkapár szent fogadalma több az eskünél, Mert szívük minden dobbanása szentesíti a célt! S úgy indulnak az élet labyrintján És nem tévednek el soha!! Mert szent energiával vértezve, Ábrándjuk a küzdés jelszava!! S az idő forgó motolája derűs szivárványt fest elénk, És a színekből kiválni látom a szerelmi fényt, Az örök boldogság igaz szimbolumát, Melyek biztosítják Sándort és Gizát, Hogy az élet utjain csak egymásnak élnek Nincs földi hatalom mi elválassza őket!!! S most vigadjunk együtt, csendüljön a pohár, Kiáltsuk egy szivvel, Éljen a házaspár!” 23 BUDAPEST 2014 július A Róth gyerekek 1940 körül