Budapest, 2014. (37. évfolyam)

1. szám január - Szántó András: Vadász Endre Budapestje

Karrier A nagyszerű művész életútjának felvázolá­sára a művészettörténész – megfelelő elem­zésekkel – nálam sokkal alkalmasabbként vállalkozhat. Itt csak azokat a főbb állomáso­kat mutatom be egy-egy mondatban, melyek Vadász életét és művészetét meghatározták, vagy legalábbis jellemezték. 1927 nyara – diploma megszerzése a Kép­zőművészeti Főiskolán, kitűnő eredménnyel. Még ebben az évben meghívásra a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének tagja lett, és ettől kezdve állandó kiállítója a mű­fajnak itthon és külföldön. 1928-ban Debrecenbe költöztek, az izraelita gimnázium művészet-tanára lett. 1929-ben díjat nyert a barcelonai grafikai kiállításon; a Szinyei Társaságtól kitüntető díjat kapott; részt vett az Ernst Múzeum cso­porttárlatán – itt legfrissebb rézkarcait mu­tatta be külföldi útjairól. 1930-ban részt vett a Velencei Biennálén és a monzai kiállításon. 1930-31-ben a Magyar Rézkarcolók kiállí­tás-sorozatában szerepelt Amerikában; itthon az Ernst Múzeum kiállításán bemutatott réz­karc-sorozatáért megkapta a Szinyei Társa­ság legmagasabb kitüntetését, a Zichy díjat. Debrecenben sorra ért el jelentős sikereket, a harmincas évek szakmai elismerésekben és anyagi javakban szinte elhalmozzák Vadász Endrét. 1935-ben a kiállítások mellett mun­katársa az Ex Libris című lapnak illetve ala­pító tagja a debreceni Ajtósi Dürer Céhnek. Ezekben az években is megőrizte szegedi kapcsolatait, 1936-ban például Buday Györg y ­gyel együtt állított ki, illetve a Szegedi Grafi­kabarátok Köre kiadta ma is legkeresettebb, Haláltánc című rézkarc-albumát. 1932–37 között a Magyar Rézkarcolók min­den tárlatán jelentékeny Vadász-kollekció sze­repelt Hága, Amszterdam, Rotterdam, Kop­penhága, Lemberg stb. kiállításain. 1935-ben felkereste a családot Debrecenben Wim van der Kuylen a feleségével. Hamarosan szoros barátság szövődött köztük, Kuylen ren­geteget segített a kiállítások szervezésében, a sokszorosított kiadványok megjelentetésében és terjesztésében. 1936-ban Vadászék Kuylen és a Tamás Galéria, Tamás Henrik ösztönzé ­sére Budapestre költöztek. Ettől kezdve még két évig nagy külföldi utakat tettek Francia­országban, Ausztriában, Olaszországban, Londonban. A hazai csoportkiállításokon mind újabb rajzaival, rézkarcaival jelent meg: Műcsarnok, Nemzeti Szalon, Debreceni Déri Múzeum... A Tamás Galériában sokszor és igen nagy kollekcióval mutatta be alkotásait a különösen nagy érdeklődést és sajtó-vissz­hangot kiváltó tárlatokon: Új magyar képek 22 BUDAPEST 2014 január

Next

/
Oldalképek
Tartalom