Budapest, 2014. (37. évfolyam)
7. szám július
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXVII. évfolyam, 7. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter E szám szerkesztője: Csontó Sándor Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Ortodox keresztények Pesten (12. oldal) A hátsó borítón: Kertvendéglők – Duna-korzó (5. oldal) BUDAPEST 2014 július BUDAPEST ismét harctérré vált. Történelme során nem először, de nem is utoljára. Szerencsére most nem dörögnek fegyverek, nem folyik vér az utcákon. Nem a budapestiek harcolnak városukért, s nem a budapestiekért harcolnak. Nincsenek csapatok az utcákon, nincs ellenség a város határainál. De hát akkor milyen háború ez, kérdezhetjük joggal így június közepén, amikor harctéri jelentésünket írjuk? A Hatalom indult harcba a fővárosért. Így, nagy kezdőbetűvel. A Duna két partján van 23 kerület, amelyeknek határai akár mesterségesnek is mondhatók, mert ugye mi a különbség a Király utca páros és páratlan oldala között? Talán az, hogy az egyik a bal, a másik a jobb oldal, és két kerülethez tartoznak? Honnan nézve? Egy-egy mai kerület nem is olyan régen még kisvárosként működött. Így természetes, hogy a XXIII.-ban alig 20 ezren laknak, de 145 ezren élnek a XI. kerületben. Mi köze ennek a harctéri jelentéshez? Látszólag semmi, hiszen a budapestiek fejében, a hétköznapi életben városunk egységes: közlekedünk, vásárolunk, parkokba, játszótérre visszük a gyerekeket, iskolára, munkahelyre van szükségünk. Kell színház, jó levegő, orvos és kórház, biztonság, hogy ne féljünk éjszaka sem. Jó lenne, ha működne a város, gurulna a BUBI, mutatná a menetrendet a FUTÁR, jó helyen lenne a 4-es metró végállomása, egységesen fizethetnénk a parkolásért, ha már úgyis muszáj. Érdekel ez ma valakit a Hatalom felől nézve? Nem. Mi köti össze mindezeket mégis? Hát a Hatalom, azaz: hogy kik igazgatják ezt a rendszert. Nos, ezért vált harctérré ismét Budapest. Volt idő, az egypártrendszerben, amikor tanácsrendszerben éltünk, mindenki választhatott egy tanácstagot a lakóhelye közvetlen körzetének. Aztán már ez a képviselő választott kerületi elnököt, és a kerület küldött tanácstagot a Fővárosba, ahol aztán ő választott tanácselnököt. Ugye milyen egyszínű, akarjuk mondani, egyszerű volt! És még vissza is hívhatta a választó a képviselőjét a ciklus közben is. A közelmúltban komplikáltabban ugyan, de közvetlenül választottunk főpolgármestert, és – lévén többpártrendszer – pártlista alapján állt össze a közgyűlés. Ugyanígy a kerületekben. És lett 23 kiskirályság, és egy olyan helyzet, hogy a főpolgármester – nagykirály – és önkormányzata egy talpalatnyi föld felett sem rendelkezve próbálta irányítani városunkat. Úgy tűnik jól, hiszen nemrég kapott kis zöld hűbéri birtokot – Margitsziget, Városliget –, de ez nem változtatott a lényegen. Az elmúlt hónapok politikai küzdelmei során kiderült, hogy van egy kis folt Magyarország térképén, ahol nem csak egy szín látszik. Nos, ezért indultak meg a seregek. Nem kell puska sem, csak a jog, amely, tudjuk, a legrafináltabb fegyver, és máris lehet új választási szabályokat alkotni. Most úgy tudjuk, mi, budapesti választók szavazhatunk egy kerületi polgármesterre és egy főpolgármesterre. Persze ők többnyire pártszínekben indulnak, de ezzel a kerületi ember egyben már automatikusan a fővárosi önkormányzat egyik tagja is lesz. Akár 20, akár 140 ezer küldi, ott már egy lesz a 23-ból. Lesz még 9 üres szék, oda is jut majd képviselő. Itt nem férne el, hogyan is kerül oda valaki, milyen rafinált számtannal vakítanak meg mindenkit, de nem is lényeges. Minden számítás azt mutatja, egyszínű lesz a terem, ugyanúgy, mint valaha. De közben eltelt majd’ 30 év! Marad a kérdés tehát, amikor elindulunk szavazni októberben, tudjuk, értjük-e, mi történik a voksunkkal? Tudjuk-e, mi történik, ha vége a harcnak, és öt évre befészkeli magát a Hatalom? Meghallja vajon a budapestiek szavát, mi és mikor, hol, hogyan épüljön, hogyan szeretnének lakni, élni? Vagy csak azt tudjuk biztosan: elesett BUDAPEST
