Budapest, 2014. (37. évfolyam)
1. szám január - Jolsvai András: ZÁROM SORAIDAT - Toborzasztó
De mit jelent az, hogy p. toborzó? – Dobai Gyula árvaszéki ülnök egy hete gondolkodott ezen a feladványon. Valamit jelentenie kell, ehhez nem férhetett kétség, hiszen véletlenül egy ilyen súlyos kijelentés, hogy p. toborzó, nem kerül rá egyetlen levelezőlapra sem. Dobai Gyula nyíregyházi árvaszéki ülnök a modern kor gyermekének vallotta magát, fennen hirdette, hogy a nő is ember valahol, neki is lehetnek saját céljai, gondjai, vágyai, ha már eleget tett házastársi és anyai kötelességeinek. Nem ellenezte tehát (de nem is támogatta), hogy felesége ennek az új divatnak, a képeslevelezőlapgyűjtésnek hódoljon, hogy minden rokonától, barátjától, ismerősétől képeslapot kérjen, hogy a szomszédoktól kisírja a maga számára a hozzájuk érkezett lapokat, és hogy szépen gyarapodó gyűjteményét albumokba rendezze, s nagyobb családi rendezvényeken dicsekedjék is vele. Sőt, az ülnök úr – a jóisten áldja meg a szívét – abba is beleegyezett, hogy a felesége (kiapadni látván az eddigi forrásokat) apróhirdetést tegyen közzé a Pesti Hírlap vasárnapi számában. A hirdetés szövegét persze személyesen ellenőrizte, sőt, írta át, nehogy valami félreértés keletkezzék – olyan sok mindent hall az ember manapság ezekről a hirdetésekről – de aztán kegyesen áldását adta a közzétételre, sőt, maga finanszírozta terebélyesedő asszonya terebélyesedő passzióját. Az persze magától értetődött, hogy a beérkezett lapokat is ellenőrzése alá vonta. A többséggel nem is volt semmi baj, ellengyűjtők küldtek a szélrózsa minden irányából ellenképeslapokat, elvárva, hogy az ő Matildja is viszonozza a gesztust. (E célból Dobai úr felvásárolta a Nyíregyházát ábrázoló teljes képeslapkészletet a Főpostán.) Hanem ez a Pollák! Nem elég, hogy a gyógyszerészettan hallgatója Pesten (magyarul méregkeverő), nem elég, hogy leveleit a Kerepesi úti Munkácsi Kávéházba irányítja (hát nincs annak rendes otthona?), még ezt a p. toborzót is megengedi magának. Feltűnő helyen, mármár hetykén, kihívóan. Most mi legyen? – tette föl a kérdést Dobai árvaszéki ülnök. Mert hogy ez így nem maradhat, az nyilvánvaló. Mindenekelőtt megeskette az asszonyt, hogy semmit nem tud se a Pollákról, se a toborzásról. Matild térdre vetette magát előtte, úgy esküdött – könnyei végigszántották az arcát. Dobai hitt neki, mi mást tehetett volna, aztán újságokat, könyveket kezdett bújni, hátha rájön valamire. Elolvasott minden valamirevaló forrást a titkosírások történetéről, a betűjátékokról, de még a toborzott hadseregek szokásairól is. Zenedarabokat bújt, mindhiába. Csak nem lett okosabb. (Igaz, butább se.) Végül elhatározta, hogy a tettek mezejére lép. Elbúcsúzott a feleségétől, üzleti ügyeire való hivatkozással, és a délutáni gyorssal a fővárosba utazott. Késő este ért Pestre, de egyetlen percet sem akart veszíteni. Úgy, ahogy volt, pelerinben, utitáskával a kezében a Munkácsi kávéházba hajtatott – szerencse, hogy a zengeráj nem esett messzire a Keleti indóháztól. Megállt a zajgó kávéház bejáratánál, vészjósló módon végighordozta a tekintetét a látogatókon, aztán magához intette a pincért, és megkérdezte, melyikük volna Pollák Gyula gyógyszerészeti hallgató. A pincér egy beesett arcú, kesehajú fiatalember felé mutatott, aki önmagával biliárdozott éppen a kávéház sarkában. Dobai hozzálépett, és harcias hangon, hogy a közelben állók (ülők) is hallják, így szólt. – Uram, Ön megsértett engem! Ezért elégtétellel tartozik! – és kesztyűjét a biliárdgolyók közé hajította. – Pardon, milyen étellel? Kissé rosszul hallok – hajolt közelebb a drogista. – Elég – betűzte Dobai zavarában. – Aztán, mint egy kardot, előrántotta az ominózus képeslapot, rámutatva a nyugtalanító szöveghelyre. A gyógyszerész elmosolyodott, és elnézést kért a figyelmetlenségért. Mint bevallotta, véletlenül firkantotta föl a lap sarkára ezt a szót (a p. az pestit jelent egyébként), mert a lap írása közben kapott hírt arról, hogy a fővárosi férfidalárda toborzót hirdet. Dobai megnyugodott, történetünk hősei egymás tenyerébe csaptak, a zenekar tust húzott, s mindenki örült, hogy elmarad a párbaj. Pollák kihívta Dobait egy játékra, aztán megvacsoráztak az Odeonban, s hajnal felé még felkerestek egy Magyar utcai kulturális intézményt is együtt, ahol az árvaszéki elnök több egyéb megfejtéssel is gazdagodott a p. toborzó tárgyában. De erről Matildnak nem kell tudnia. ● Toborzasztó Jolsvai András 20 BUDAPEST 2014 január ZÁROM SORAIDAT
