Budapest, 2014. (37. évfolyam)
6. szám június - Csordás Lajos: Pest is felül az Orient-expresszre
szeti Központot Budapesten, a Ligethez közel. Ez lényegében a Kelettel szorosabbra fűzendő gazdasági kapcsolatok (a „keleti nyitás”) egyfajta kulturális előszobája lenne. A múzeum átadása egyébként az Iparművészeti Múzeum igazgatójának, Takács Imré nek a lemondásához vezetett. Érzékeny presztízsveszteség volt ez ugyanis a számára. A lecsatolás azonban nem volt igazán váratlan, hisz 2012-ben már L. Simon László is szerette vol na véghezvinni ezt, kulturális államtitkárként. A Hopp-múzeum igazgatónője, Fajcsák Györ gyi nem sírja vissza főleg a Takács Imre igaz gatása alatt töltött utolsó négy évet. Nagyon szorongatott körülmények között működtek. A főigazgató 2011-ben gazdasági okokra hivatkozva bezáratta a Hopp- és a Ráth-múzeumot is, majd már csak részlegesen, hetente néhány napot tarthattak nyitva (gazdaságossági számítás viszont soha nem készült). Könyvet, katalógust kiadniuk csak külső forrásból lehetett. Tavaly így is öt kötetük, szakkatalógusuk jelent meg, pályázatokból, ázsiai országok támogatásából. Az utóbbi három év, amióta Takács Imre visz szakerült az Iparművészeti Múzeum igazgatói székébe, a szabadságharcukról szólt, bár ez nem nagyon látszott kívülről – meséli az igazgatónő. Működésüket a távlat nélküliség jellemezte. A sajtóhoz nem fordulhattak. Fegyverük az volt, hogy megpróbáltak ütőképes szakmai programot letenni az asztalra: a főigazgató számára ezzel érveket szerettek volna adni ahhoz, hogy a múzeumot működtetni kell. Takács Imre viszont abban gondolkodott, hogy az Iparművészeti Múzeumba tagolja kelet-ázsiai gyűjteményként, beleértve a 25 ezer tételes adattárat és a 32 ezer kötetes könyvtárat is. Eközben a koreaiak, a tajvaniak, a japánok, az indiaiak folyamatosan kifejezték, hogy nekik ez az intézmény fontos. A Hopp-gyűjtemény múzeumi működési engedélye 2012 nyarán lejárt, a főigazgató nem kezdeményezte a megújítását, a múzeumot kiállítóhellyé minősítették. Ekkor már Fajcsák Györgyi is a felettes minisztériumhoz fordult. – Mi változott, amióta a Szépművészeti Múzeumhoz kerültek? – kérdezzük. – Minden. Felszabadult élményként éltük meg – válaszolja az igazgató asszony. – Letettünk egy tervet az asztalra, és annak megvalósításán dolgozva működhetünk. Ez a legfontosabb. Eddig nem folyt párbeszéd velünk az intézmény jövőjét illetően. Most van egy jóváhagyott középtávú tervünk a következő három évre, és mindehhez élvezhetjük azt is, hogy az anyaintézmény anyagilag mögöttünk áll, nem mindent pályázatokból kell előteremtenünk. A terveik, ötleteik ellen egyáltalán nem volt kifogása Baán László nak, mondja az igazgatónő, sőt előfordult, hogy azt kérte, kicsit lassítsanak, mert olyan intenzitással keresik őket javaslataikkal folyamatosan az ázsiaiak. Továbbá az volt a főigazgató kérése, hogy kiállításaikat vigyék el vidékre is. Ennek van már hagyománya: a Szamurájok és gésák című anyaguk például a közelmúltban Pécsen járt. A harmincezer darabos gyűjtemény egyelőre még az Iparművészeti Múzeumban maradt raktáron, műtárgyvédelmi szempontból ugyanis most ez a legideálisabb megoldás. Középtávú terveikben szerepel egy idén ősz szel nyíló Baktay Ervin-kiállítás, majd ezt követi jövőre egy tárlat archív és kortárs japán fotográfiákból és egy délkelet-ázsiai textilkiállítás. 2016-ra a két háború közötti sanghaji mulatók világát tervezik megidézni egy magyar származású táncosnő hagyatékára támaszkodva. Ehhez kapcsolódóan szeretnék bemutatni, hogyan jelent meg a kelet a magyar filmeken: néhányat közülük a Hopp-múzeum tárgyai között forgattak. Még 2016-ban a 20. századi hagyományos kínai 23 BUDAPEST 2014 június fotó: Sebestyén László
