Budapest, 2014. (37. évfolyam)

6. szám június - Szántó András: NYÁRI KULINÁRIA - Odalent, messze délen…

Amikor még ez a falucska – mármint a régi Kispest – Vecsésig ért, a Határ csárdán kívül (a mai Üllői út és Ferihegyi gyorsforgalmi út kereszteződésénél) nem nagyon volt ismert vendéglő a környéken. Szentlőrincpuszta le­válásakor azonban már két község, később nagyközség kezdett önálló életet élni, s ekkor­tól jött el az ideje a nevesebb és érdekesebb kocsmák, éttermek, sőt kávéházak alapításá­nak. Az 1900-as években Kispest még nagyon jó, de kicsit körülményes kirándulóhelynek számított. A vendéglők szívesen várták – a helybeli törzsvendégek mellé – a pestieket is. Erről tanúskodik az egyik képeslap, melyen Dvoracsek József látható a családjával. Leá ­nyuk, Szidi írta a lapot nagynénjének, Lázár Jánosné Berta néninek a Nefelejcs utcába: „Itt küldjük a vendéglőnk látképét, tessenek már az igéretnek eleget tenni és kijönni!” Dvoracsek vendéglője a régi községháza mellett csábított (Kossuth Lajos utca 16.), és valószínűleg meggyengült a világhábo­rúban, de még sokáig működött, bár gyér üzletmenettel. A harmincas években aztán Papp József a helyén építette fel a Gödör utáni éttermét, Halásztanya néven. A „Régi Gödör” az Üllői út 153-ban mű­ködött jó ideje a Lukács család vezetésével, és azért hívták Gödörnek, mert az Üllői utat az építésekor megemelték, így 5-6 lépcsővel lejjebb került az üzlet bejárata. A harmincas évek végén már Lajkó Vince szegedi vendég ­lős vezette „Szálkamentes halételek. A tulaj ­donos főz” reklámszlogennel. Feltehetően ő vette át Pappéktól az éttermet a Halászta­nya megnyitása után. (A szálkamentesítés technikáját egyébként Singhoffer M. József – a Nagycsarnok legnagyobb halkereskedő­je – dolgozta ki, de sajátos filézési és főzési módszere Papp József nevéhez fűződik.) A kispesti halimádat valahogy nagyon erős­sé vált, pedig a község mindig is elég messze volt a Dunától, de Lajkó úr Szegedről is hoz­hatta magával a „halszellemet”. Volt ugyanis Kispesten a város felé egy másik Halászkert, a Kis Kakuk (Üllői út 94., a Lehel utca sarkán). Tulajdonosa Krausz János, majd ifj. Krausz János. Az atya 1899-ben Mágocson született, kitanulta a vendéglős szakmát, és azt Buda­pesten, majd Kispesten művelte haláláig. A hajdani kiskocsmából színvonalas, „fővárosi nívójú, központi fűtéses, modern” vendéglőt fejlesztett: „A híressé vált szálkanélküli ponty és erdélyi kulacs vacsorák a különlegességeim, és saját készítésű »Sváb« disznótoros vacso­rák. Boraim fogalom. Este nótás cigányzene.” És ekkor lépett a színre a legendás Papp József, a máig híres dinasztia alapítója. Ő egyesítette a halászkerteket, előbb a régi Gödör megvásárlásával és ilyen néven tör-11 BUDAPEST 2014 június Dvoracsek József vendéglője (képeslap, 1910-es évek) Kis Kakuk – Krausz János halászkertje (képeslap, 1930-as évek) Odalent, messze délen... Szántó András Tavaly kezdtük, és lehet, hogy jövőre (is) folytatjuk. Most Pesten sétálunk majd néhányszor időben és térben. Mert a vendéglők nyári örömeit nem csak Budán őrzi az emlékezet. Igaz, talán kevesebb hírességgel fogunk találkozni, hiszen Krúdy, Karinthy, Nagy Lajos vagy mások számára „nem esett útba” a szerkesztőségbe menet például a lőrinci Tündérkert (viszont Szemere Miklós többször is megfordult itt.) Holott a külpestiek mind a külsőségekben, mind a szakácsok konyhai remekeiben sokszor és sok­felé vidáman felvették a versenyt a belvárosi és budai konkurenciával. NYÁRI KULINÁRIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom