Budapest, 2014. (37. évfolyam)
6. szám június - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS - Halakkal táncoló
merev műanyagot. Azzal lehet ám előrefelé haladni! Egy delfin is megirigyelné, hát még kettő! A palackról nem beszélve, tizenkéttizenöt kiló némelyik. Jó lenne, ha többen jönnének a tanfolyamra (kedvezmény!), ez a fajta nem egyedül utazik, hanem leginkább férjjel, pasival, esetleg igényes társaságával. Legkésőbb a jövő héten indítani kell az akciót, nyár elején legjobb a kapás, akkor mindenki tervezget; tavaly a teljes nehézpalack-állományt elvitték, akkor az ment. Volt év, hogy a szabadtüdős merülésre esküdtek, ki tudja, miért. Persze belejátszik, évközben milyen katasztrófákról hallanak, és nemhogy elriadnának, még inkább hősködnek. Azt viszont nem szabad megengedni. Van, aki stopperrel méri az időt, és a fürdőkádban képes olyan merülési gyakorlatot előadni, hogy mire észreveszi magát, már bele is fulladt. Cápa? Jön ezzel a cápamesével... Tisztázandó, hogy eredendően a cápa fél az embertől, és leginkább a konkurencia hiteti el a közönséggel, hogy veszélyes. Vegyen cápabiztos búvárruhát, merülőketrecet, fémkesztyűt, a jó ég tudja, még mit, csak vegye és vigye. A környéken nyomát sem látni ragadozó halnak, legföljebb a sok rémületfilmben találkozhat velük az emberfia. A mai napig a legbiztonságosabb bepattanni az autóba, s irány Horvátország. A köves part sokkal szebb, mint a homokos, engedély viszont mindenhol szükséges. Persze nem tudják, hogy néhol barátságtalanul fogadják a merülőket, pedig belőlük élnek. Na, jó: is. Meg az eladott sörből. A helyieknek olcsóbban mérik, hiába ülnek egy asztalnál a kocsmában. De idehaza is vannak lehetőségek. Legjobb kezdés valamelyik bányató, még 8 BUDAPEST 2014 június 93 93 93 95 95 95 95 93