Budapest, 2014. (37. évfolyam)
5. szám május - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS - Küllőhúzó
A körút és a Király sarka, nyüzsgő csomópont, villamos hozza-viszi a népeket, és a belvárosi trolibuszhálózat is e tájon szalad össze. Két átszálló között számos helyszín adódik kikapcsolódásra: a talponállótól a kivilágított szállodaszalonig. A versenytársak különféle ennivalókat kínálnak, s az idők folyamán hatalmas gyorsbüfévé vált az utca a Lövölde tér irányában. Néhány éve a rántott csirke teljességgel átvette a hatalmat, nincs esőillat zápor után és parfümfelhő a színházba igyekvők nyomán. Izzadt olajszag kúszik a kabát alá és még beljebb. A sztriptízbár előtere régi fényét keresi, midőn az egykori Majakovszkij utca sikamlós ékszereként (Halló nightklub) szolgált vigadalommal. Manapság visszafogottan megy az üzlet; hja, kérem, nem osztályon felüli helyről van szó, inkább fáradt bokszokról, ahonnan éltes szemek kukkolnak a pódium irányába. Esernyős úr kiszámított mozdulatokkal belép, tudja, az óra melyik fertályában kell érkeznie ahhoz, hogy az esedékes asztaltáncot elérje; szigorúan sötétedés után részesülhet efféle élményben – ízelítőként talán elég ennyi. A bár mellett nem sokkal, jelölt ház áll: Hudetz János éppen száz éve tervezte és építtette, majd nőttek mellé a hozzá hasonlók, de sohasem ugyanolyanok. A belvárosi házak mindegyikének van valami bukéja; lodzsa, kiugró, romantikus oromzat vagy különös boltív teszi különbözővé az egyiket a másiktól. A boltosok – bár papírjaik különböző kerületbeli vállalkozókká tették őket: a párosiak a hatodik, a páratlaniak a hetedik kerülethez tartoznak –, teljes hasonulással élik napjaikat; ki lemezkuckóban, ki delikát-boltban, mások féldrágakövek között, használt ruhanemű vagy tisztított szőnyegek társaságában. A következő állomás a vívógyár. Elődjében, a tanoncok olasz mesterek nyomdokain indultak az olimpiai bajnoki cím megszerzéséért. A realista homlokzat patinás múltat rejt, a Király Színház épülete kívül-belül jelentős kilengésekkel adott témát a pesti szóbeszédnek. Alighogy megépült a ház teteje, a rendőrkapitány – rossz nyelvek szerint csak ürügyként használva a tűzveszélyességet – leállíttatta az építkezést. A korabeli média azonnal halálszínháznak keresztelte a vállalkozást, de a könnyű múzsa végül rendszeresen zsúfolt ház előtt múlattatta az éjszakát a középosztállyal. A negyvenes évek elején azonban lebontották a homlokzatot, s a vigadalom más vidékre helyeződött. Bévül viszont új díszletek között folyik tovább az élet: a sportolók mellett polgárőrök, nyugdíjpénztárosok, rendőrségi muzeológusok és zsaru-újságírók tevékenykednek. A Király utcán haladva további változatos témákkal találkozik a gyalogember. Ha úgy tartja kedve, biccent a textilesnek, a kozmetikusnak, a szerelvényesnek; elvégre nem köszöngethet álló nap az összes nagyvárosi iparosnak. A csodával határos módon megmaradt, hagyományos trafik portálja előtt azonban hosszabban elidőz: a kirakatban fakult gumijátékok dacolnak a napsütéssel, gyöngyök, művirág, színes horgolócérna és figurális kitűzők fölött lebeg Küllőhúzó szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Vannak délelőttök, ritkábban délutánok, amikor a város befogad. Engedi nézegetni magát, sőt: tán még tetszeleg is előttünk, tisztára mosott ablaküvegek villantanak a visszafogott forgalmú úttest fölött. Ismerős szegletekben, kedvelt sarkokon rég látott szomszédok tűnnek föl, békésen teszik a dolgukat. Jóleső várakozással telnek az órák, valamire, szépre és jóra. Aztán valaki kibillen a kényes egyensúlyból, és dominóként borul minden, végül egy pofon is elcsattan. Újabb pillanatfelvétel a Király utcáról és üzleteiről. 11 BUDAPEST 2014 május VÉGELADÁS 65 65 65
