Budapest, 2014. (37. évfolyam)
4. szám április - Somogyi Krisztina: A NÉGYES - Tektonikus szépségszemle
14 BUDAPEST 2014 április Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara nes, de építészetileg ott sikeresebben valósul meg, amit elképzeltem. A Móricz Zsigmond körtérnél is a világításból indultunk ki, a vonatok feletti térbe meleg sárga színt képzeltünk el, a mennyezetre, azaz a zárófödémre pedig kék színt. A koncepciót Bányai Tamás világítástervezővel együtt alakítottuk ki. Fontos volt kezdeni valamit az állomás magas tereivel. Ezeket nem kellett épületszerkezettel kitölteni, ezért azt gondoltuk, hogy testesüljön meg fénnyel, így is lehet érzékeltetni azt az úgy 20 méteres távolságot, ami az ember és a zárófödém között van. A füstkötény falát előregyártott vasbeton elemekből, egyesével pakolgatták fel, és arra gondoltunk, ezeket megszínezzük. Nem akartunk erős színeket, ez hozzátartozik az igazsághoz, de az építéstechnológia ezt felülírta. A beton elemek zsaluzásánál ugyanis olyan zsaluleválasztó olajat használtak, amelyet egy halványabb, tehát kevesebb pigmenttartalmú lazúr nem fogott be egyenletesen. Az első színpróbák csíkos felületet eredményeztek, ezért emeltük a pigmentszámot, végül majdnem a 100%ig jutottunk el. Közben a felület elveszítette anyagszerűségét – ezt azért sajnálom. Ennek ellenére, a jól beazonosítható színezés lényegi módon tartozik a koncepciónkhoz.” Ikerállomások a partokon Ha a körtéri megállót gazdag színvilágáról lehet azonosítani, akkor a rákövetkező két állomást azokról a szokatlan nyersbeton kitámasztókról, amelyek keresztül-kasul beszövik a hatalmas teret. Az alkotók „csontszövetként” utalnak arra rácsszerkezetre, amely már jóval az átadás előtt komoly nemzetközi érdeklődést és számtalan publikációt hozott. Az „ikerállomások” közül a Fővám téri megálló poétiku sabb, mert ott két felülvilágítón keresztül egészen a peronig beszúr a napfény, ezzel is erősítve a hatalmas tér szakrális jellegét. Nem véletlen, hogy Bujnovszky Tamás fo tográfus ott készült Budapest Deep Down sorozata 2012-ben bekerült az igen rangos Sony World Photography Award döntőjébe. Az állomásokat tervező sporaarchitects egyik vezetője, Finta Sándor ma Budapest főépítésze. „Az állomások nagy tere részben adottság, részben fontos építészeti döntés is. A technológia meghatározta a résfalazott betondobozok építését, de a mérnökök elképzelése szerint a térben födémek lettek volna 3 méterenként, így a peron alagútszerű, kissé klausztrofób tér maradt volna. Látva az elvi sémát, a sok üres, »diszponibilis« teret, az építészek hasznosítási ötletekkel álltak elő. Parkolót, kulturális és szórakozóhelyet, avagy bármilyen közfunkciót el tudtunk volna ott képzelni. De a katasztrófavédelem és a tűzoltók egyiket sem tudták elfogadni. Akkor javasoltuk, hogy nyissuk ki ezeket a tereket. Később minden építésziroda maga találta ki, hogy a kitámasztó szerkezetek hogyan jelenjenek meg. Nálunk ezek »csontszövet-szerűen« lettek kialakítva. A keresztmetszeteket a különböző irányból ható erők alapján számoltuk ki. A tiszta statika egyben esztétika is. Háromszögekkel kilyuggatott födémrendszer ritkábban és vastagabban kialakított elemekkel – így is lehet nézni, ami megépült, nem csak makaószerűen összedobált szerkezetként gondolhatunk rá. A nagy felületeken ipari anyagokban gondolkodtunk, nálunk ez a corten acél, ezt egészítik ki a lágyabb, képzőművészeti jellegű megoldások. Ebből a szempontból is fontos, hogy mindkét állomásunk hibrid, azaz részben bányászott technológiával készül, alagútszerűen is megjelenik. A Szent Gellért téren ez a cső eredetileg printelt kerámiaburkolatot kapott volna, végül csökkentettük a burkolóanyag méretét, hogy egyszerűsítsük a technológiát és az ívet jobban tudjuk követni, és végül a legolcsóbb üvegmozaikból készült az az absztrakt alkotás, amelyen Komoróczky Tamás képzőművésszel dolgoztunk együtt. A Fővám téren a legfontosabb, hogy sikerült megoldani a felülről jövő természetes megvilágítást, ami nagyon szép fényjátékokat eredményezett a belső térben. A felszíni köztéralakításnak csak pár elemét terveztük mi. Általában jellemző volt a metróberuházásra, hogy a kapcsolódó felszín terveit külön tender keretében, gyakran egészen más csapatok készítették. Így a Szent Gellért téri főbejáratot Dévényi Sándor építészirodája készítette, mi csak az egyetem előtti menekülő lépcsőt és a liftkijáratot. Egy hajtogatott vasbeton lemezt terveztünk, amely kissé játékos, de nem akar túlformált lenni. A Fővámon a helyzet összetettebb volt. A 2-es villamos aluljáróját és a felszínt is külön építészcsapat készítette, de mi terveztük a két felülvilágító dobozt, amelynek corten acél lábazata van. Korábban a felülvilágító és a Budapest térképpel díszített lift, valamint lépcsőfeljárat üvegdobozai összefogottan, egy gesztusú elemként jelentek volna meg, később a jobb felszíni gyalogos kapcsolatok miatt ezt három részre kellett tagolnunk. Mindenesetre nem akartuk archaizáló módon megfogalmazni a kijáratokat, mert hiszünk abban, hogy a régi épületek szépen megférnek a kortárs elemekkel, az egy-két gesztussal operáló építészeti alkotásokkal.” A világ infrastrukturális beruházásait bemutató, Stations című, nemrég megjelent albumban már szerepel az előbb említett két állomás is. Formai egyedisége mellett az egész 4-es metróra jellemző európai lépték megnyugtató. A legfontosabb érték azonban az az építészeti szemlélet, amely a sokak által használt helyekre, így például a metróra vagy éppen a közterekre irányítja a jeles építészek figyelmét. ● fotó: Bujnovszky Tamás A Fővám téri állomás szerkezetét sokféleképpen lehet értelmezni Az állomás támaszai között felülről természetes fény szűrődik be
