Budapest, 2013. (36. évfolyam)
2. szám február - Zappe László: Schiller Rákosligeten - Megvalósult művek 2012
31 BUDAPEST 2013 február Egy fővárosi peremkerületi színház alapfunkciójában a hajdani vándortársulatokra és a megyeközpontokban működő vidéki társulatokra egyaránt emlékeztet. Vállalt feladata ugyanis a színházi közellátás. Mondhatnánk közművelődést is, de ez erősen félrevezető eufemizmus volna. Elhallgatná, de legalábbis jótékony homályba vonná a szórakoztató, a mindennapi betevő röhögést biztosító oldalát ezeknek az intézményeknek. Közellátásról van itt szó, olyan igények kielégítéséről, amelyekben nemcsak keveredik, de össze is mosódik művészet és kellemes időtöltés. A Gózon Gyula Kamraszínház Rákosligeten működik, a néhai nagy színész egykori otthona közelében. Kertvárosi lakosoknak nyújt színházszerű élményeket egy több mint százesztendős, egykor művelődési intézménynek szánt, aztán nagyon sokféle funkciót látott, furcsa épületben. A nézőtér inkább bálteremnek lenne alkalmas, színpada meg legfeljebb egészen kicsi kunsztokra képes. Nem meglepő hát, hogy műsora címekben általában igényesnek hat, a kivitel viszont igen változatos minőségű. Ínyenceknek a legsikerültebbek sem sokat nyújtanának. Különleges színvonalra, különlegességekre, no meg a legutolsó divatra kíváncsi kritikusok nemigen látogatnak ilyen helyekre. Ezért aztán kevés szó is esik róluk. Pedig nem tanulság nélkül való akár a rákosligeti műsorra is odafigyelni. Ebben az évadban például a Bubus mellett az Antigonét és az Ármány és szerelmet mutatták be eddig a felnőtt nézőknek. Két olyan klasszikust, amelynél nem szokás megkérdezni, hogy vajon miért teszik ezt. Mintha a világirodalmi rang önmagában mindenre fedezet lenne, holott tudjuk, hogy a sajátos cél és szenvedély nélküli színház halott. A pusztán ismeretterjesztő, kötelező olvasmányt pótló színház hatástalan. A dilettáns művészkedés viszont inkább ellenkező hatást vált ki. Berzsenyi Bellaagh Ádám Antigoné-rendezése kiröhögteti Szophoklész tragédiáját. Csupa eredetiség, amennyiben csupa olyan dolgot fedez fel, amitől nem véletlenül őrizkedtek mindeddig. A színészi alkatot meghazudtoló szereposztástól szerepösszevonások tömegén át tragikusnak szánt, de valójában komikusnak ható artikulálatlan megszólalásokig minden van benne, de minden értelem, cél nélkül. Egyetlen eredménye, hogy rossz hírét költi a modernnek, kísérletezőnek nevezett, az újító szándékú színháznak. Az Ármány és szerelem Czeizel Gábor rendezésében csak igénytelen. Anyagi és szellemi értelemben is. Az előbbiről nyilván senki sem tehet. Túri Erzsébet díszlete alighanem abból állt össze, amit éppen találtak, vagy sebtében össze tudtak barkácsolni. Mondjuk, tehették volna jobb ízléssel, nagyobb odafigyeléssel is. Az meg végképp érthetetlen, hogy az egy térben elhelyezett három helyszín közül az éppen nem játszót miért kell vörös tüllökkel letakarni, amelyeket a színészek húznak-vonnak ki-be menet. Egy fiatalember meg népszerű csellódarabok részleteivel kíséri az előadást, néha akkor is, amikor megzavarja a szöveg érthetőségét. Ez mindenesetre feltűnőbb, mint az, hogy mit tesz hozzá a zene a szöveghez. A különféle helyekről érkezett színészek szakképzetten működnek, de ennél több nemigen mondható róluk. Mucsi Sándor ugyan éppoly hamisan indít, mint a csellista, de aztán mindketten belejönnek. Az öreg Müller polgárerényéből és méltóságából így is sok elvész. Fehér Ildikó hozza a nem túl okos, de elégé anyagias anyaszabványt. Tóth Sándor tárgyilagosan, szárazon gonosz miniszterelnök és apa, Pintér Gábor túlszínezi a kamarás kellemkedését, gyávaságát, Dézsy Szabó Gábor precízen kiméri Wurm titkár aljasságát, gerinctelenségét, Nagyváradi Erzsébet szépen elszavalja Lady Milford szomorú sorsát és megtisztu lását. Hajdú László rokonszenves alapossággal kidolgozza Ferdinánd romantikus, ábrándos, nem e világra való lelkét, Gera Marina viszont túlzott koncentrációval kissé darabosan, forszírozottan jeleníti meg a polgárlány öntudatos tiszta lelkét. A játékból leginkább az erős hit hiányzik, hogy bármi komoly közünk lehet Schiller érzékenyen, szenvedélyesen romantikus történetéhez. ● Immár hagyománnyá vált, hogy az Iparművészeti Múzeum minden évben bemutatja az NKA Iparművészeti Szakmai Kollégiumán keresztül alkotói támogatásban részesült kortárs iparművészek munkáit. A kiállítás évről évre lehetőséget ad arra, hogy a múzeum közönsége számára válogatást mutassunk be a jelenkori iparművészet kiemelkedő alkotásaiból. Idén harminc művész kapott lehetőséget legújabb munkáinak bemutatására. A kiállított művek sokszínűségét a változatos anyagfelhasználás és merész anyagtársítás, az újító szándékú készítéstechnika, a játékos kísérletező kedv és a napjaink gyorsan változó világának kérdéseire adott válaszok biztosítják. A művészek nem állnak meg az iparművészet anyag-forma-funkció hármasságánál, hanem a kortárs iparművészet eszköztárát felhasználva gondolataikat, érzelmeiket, a világról alkotott véleményüket fogalmazzák meg és tárják a nagyvilág elé. Így a művek között a klasszikus iparművészet és formatervezés mellett a fotóművészet, hangszerkészítés, performansz határterületeivel is találkozhatunk. A kiállított tárgyak széles spektruma a használati tárgyaktól a szoborszerű alkotásokon át az előadóművészet lényeget tömörítő pillanatképpé merevített alkotásáig terjednek. Alapanyagaik is igen változatosak, a textil, kerámia, üveg, fém, papír mellett műanyagok, természetből vett elemek is megtalálhatók közöttük. ● SCHILLER RÁKOSLIGETEN Zappe László MEGVALÓSULT MŰVEK 2012 Az NKA által támogatott iparművészek kiállítása Iparművészeti Múzeum, 2013. január 25. − március 10.
