Budapest, 2013. (36. évfolyam)
3. szám március - Daniss Győző: Kossuth-szivar, egyenruhák, kamatfizetés
folyó évi február 5-én Budán a városháza tanácsi termében 10 órakor reggel a szokott módon árverés fog tartatni.” A harcokkal járó pusztítások Pestet is elérték. Hentzi tábornok a budai várból lö vetni kezdte a túlpart épületeit. A károkról és az élet normalizálódásáról egyebeken kívül hirdetésekből értesülhetett a lakosság. A „házbirtokos és könyvnyomtató” Károlyi Istvánnak – amint ez a Marczius Tizenötödike (1849. június 7.) hasábjain megjelent hirdetéséből kiderül – szerencséje volt a szerencsétlenségben: „A budai várfokróli rémitő bombázás alkalmával, f. évi május 9-én Pesti Házamnak födele (az úri és gránátos utczában) a lángok martalékává tétetett. Azonban a 3-ik emeletü szállások, typographiám, könyveim s egyéb nyomtatványaim (Verlags-Werke), papirosaim, mellyeket földszint raktáramban szoktam tartani, épségben maradtak, miről a velem könyvárusi viszonyban álló illetőket ezennel értesiteni sietek.” Sérülés nélkül élte túl Hentzi bosszúját a Dunafürdő, bár a vállalkozás hirdetéséből – Pesti Hirlap (1849. május 30.) – valószínűsíthető, hogy a harci események miatt hetekre, de legalább napokra be kellett zárnia: „Ezennel köztudomásra juttatik, mi szerint a feldunasoron levő Dunafürdőben a fürdőszobák és fürdő készletek sértetlenek maradtak, és igy ugy mint azelőtt, reggeltől estig fürödni lehet. – Ugyan ott házifürdőkre megrendelések is elfogadtatnak.” Amennyire a körülmények engedték, a fegyverek közt sem hallgattak el a múzsák. Az 1848. év karácsonyát megelőző napokban – egy hétre rá határozott a kormány, hogy elhagyja a fővárost – a Nemzeti Színházba látogatókat „eredeti némajáték” várta, „tánczokkal, csoportozatokkal s üt közettel”. Veszter Sándor nak a külföldet is esztendők óta járó tánctársasága – amint ez a Marczius Tizenötödike (1848. december 22.) hirdetéséből kiderül –a délvidéki harcoktól ihletett, Csata Fehértemplomnál című művet mutatta be. A Figyelmező (1849. március 24.) jutalomjátékra hívogatta a közönséget: „Lovas sy Betti k. a. énekesnő jutalom-játékával, kit ezután a nemzeti színház szerződött tagjai közé számitand, hétfőn 26-án a német szinházban Ernani dalmű adatik olasz nyelven. Az igazgatóság engedelmével ebben Reina úr mint Carlo, Stéger úr mint Ernani és Kőszeghi úr mint Don-Silva sziveskedtek vendég-szerepeket vállalni.” (Hogy a hirde tés milyen eredménnyel járt, hányan nézték meg az előadást, nem tudni. Az azonban bizonyos, hogy az énekesnő nem sokáig erősítette a magyar társulatot, hamarosan férjhez ment egy Veszprém megyei földbirtokoshoz, s felhagyott a színi pályával.) Nemcsak a múzsák nem hallgattak. Csengtek pénzérmék is: „A budai takarék pénztár ingatlanságokra, arany- s ezüstre, alapszabályilag meghatározott statuspapirokra, és sorsokra törvényes kamatra pénzt kölcsönöz.” (Pesti Hirlap, 1849. január 28.) Erre mintegy rímelt egy július 6.-i hirdetés: „A budai takarék-pénztár félévi szá molatját immár befejezvén, a betételek után járó folyó első félévi kamatok mától felvehetők; mi is az illetőknek ezennel tudomására adatik. – Kelt Budán, 1849. julius 3-án. – Az igazgatói választmány határozatából.” Jelképnek is szép, hogy ezek a munka folyamatosságát sejtető – és gyorsaságát bizonyító! – sorok éppen a Marczius Tizenötödike hasábjain jelentek meg. ● A képek forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény 7 BUDAPEST 2013 március „Száz vasutat, ezeret...” ... és minden más A bor nélkülözhetetlen a forrdalomhoz is Kossuth Hírlapja (1848. október 14.) Pesti Hirlap (1849. január 10.)
