Budapest, 2013. (36. évfolyam)
2. szám február - Mezei Gábor: ENTERI-ŐR - Templom a Lehel téren
Az utóbbi időben több olyan enteriőrt néztem meg, amely kevés örömet okozott. Üdítő kivétel volt a Szamos cukrászda a Vörösmarty téren, a következő, a Művész kettő az Andrássy úton már sokkal kevésbé... persze sok minden egyebet is láttam, amit nem is érdemes említeni. Valami igazán nemesre vágytam, így merült fel az ötlet, hogy nézzünk meg egy templomot, ilyesmi még sohasem szerepelt ebben a rovatban. A Lehel tér (ami ugyan csak nevében tér...) két jelentős épület helye. A Rajk László ter vezte, sok vitát kiváltó csarnoképület és a templom két korszak jellegzetes emlékműve. Jelenkor és bohóctréfa a csarnok (nekem tetszik), a templom pedig a 20. század húszasharmincas éveinek jellegzetes építménye. Olyan időszakban született, amelyben az alkotók gyakran nem vállalták saját korukat, hanem visszanyúltak a múltba, lényegében utánzatokat teremtettek. Ennek ellenére – természetesen – jól láthatók rajtuk saját koruk jellegzetességei. És a tanulság is jól látható: egy utánzat soha nem érheti el az eredeti színvonalát. De persze a templom minden korban igényes épület volt, ma is az, és az igényességben ennél a templomnál sincs hiba... Möller István tervezte, a román stílusú (13. századi!) jáki, valamint a zsámbéki (rom) templomot használva mintának. 1933-ban szentelték fel, és felújítva ma is látható az eredeti állapota. A berendezés tekintetében már nem eny nyire egyértelmű a dolog, bár egészében véve az eredeti stílus él és dominál. A szenteltvíztartók, a keresztelőmedence, a szobrokkal díszített ereklyetartók, a régi szószék anyaga, a világos színű drapp márvány szépen megmunkált stílusutánzatok. Nem tudom, hogy eredetileg volt-e ennyi persely az épületben, most bárho-Templom a Lehel téren szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László 14 BUDAPEST 2013 február ENTERI-ŐR
