Budapest, 2013. (36. évfolyam)

1. szám január - Szántó András: ÉDES ÉLET - Cukrászda és irodalom

A maga korában igencsak népszerű film 1935-ben készült nagyszerű szereplőkkel (Perczel Zita, Somlay Artúr, Kabos Gyu­la, Gózon Gyula), de legfőbb erénye még ­is csak az, hogy a történet minden eleme a cukrászdához kapcsolódik. A fő téma a szerelem, ami mulandó. Az utókornak – nekünk – sokkal fontosabb berendezése, süteményei, vendégei és élete: ahogy a filmen láthatjuk. Ez a varázslatos intézmény fontos sze­repet töltött be még az én gyerekkorom­ban is. Az egészség-propaganda járványa előtt gyerekként fő célom volt a süti, amit sokszor valamilyen „eredményem” jutal­maként kaphattam meg. Ötös osztályzat az iskolában, vagy ha segítettem otthon édesanyámnak, mindig meghozta a „gyü­mölcsét” egy-két mignon, dobostorta vagy francia krémes formájában. Nagyjából most is ugyanezek hoznak lázba – még „újragondolt” változataikban is –, de mára a kínálat kettévált: van ehető finomságokat kínáló üzlet, de a többség bizony fogyaszthatatlan produkciókból próbál megélni. Sőt már-már ott tartunk, hogy a McCafékban ehetőbb és megbíz­hatóbb minőségű az áru, mint egy-egy nagynevű cukrászdánkban. Zita Zuglóban De hát most nem minőségelemző, hanem történeti körképet írunk, úgyhogy térjünk vissza a mozihoz. A dalok egyik kottáján jól látszik, hogy a szerzők a Gül Baba utca és Török utca sarkán képzelték el mesé­jük közelebbi helyszínét, ahol akkor még végtelen nyugalom uralkodott. A Rózsa­dombra felkapaszkodó lépcsősorok alatt gyér volt a közlekedés, csekély a forgalom, a kellemes teraszon sokan ücsöröghettek a süteményeket majszolva, hozzá málna­szörpöt szürcsölgetve. A szövegíró, Zágon István gyakran sé ­tált ezen a környéken (például kedvelt Lukács fürdőjéből jövet), és rendszeresen élt szenvedélyének, a finom cukrászsüte­ménynek. Szeretett enni, szerintem éppen ezért élt meg 82 évet! (A másik, mai napig híresebb filmjében, a Hippolyt a lakájban is központi kérdés a gasztronómia. S a Hippolythoz Zágon István írt filmszöve­get Nóti Károly színdarabjából.) Talán a leghíresebb, mindenesetre ak­koriban legtöbbször hallható slágerének részlete örökké aktuális: Szerelemhez nem kell szépség,/ Szerelemhez nem kell ész,/ Szerelemhez nem kell semmi más, / Csak szerelem kell, és kész. „Cukrászdás” filmjének egyik főszerep­lője a változatos életű Perczel Zita, aki a civil életben is otthon volt a sütemények világában. Bár a család a híres negyven­nyolcas, Perczel Mór leszármazottja, s Zita édesapja Perczel Attila is katonatiszt volt, egyik közeli rokonuk, Perczel János Zugló ­ban (valahol a Telepes utcában, vagy annak közvetlen környékén) nyitott cukrászdát, ahová Zita gyakran ellátogatott. A bemu­tatott fotón a bejárat jobb szélén látható, ekkor még csak álmodott a filmsikerekről. Később azonban együtt játszott a magyar filmtörténet legnagyobb alakjaival, pél­dául szerepelt Gózon Gyulával, Csortos Gyulával, Törzs Jenő vel, Somlay Artúrral, Ráday Imrével, Pethes Sándor ral, Tolnay Klárival. Majdnem minden filmjében (a két legnépszerűbben, a Meseautóban és a Lovagias ügyben is) nagy szerepe volt Ka­bos Gyulának. A háború előtti utolsóban (Marika) pedig Jávor Pál volt a partnere. Dalban elbeszélve A slágerek minden korban kapcsolódtak a divathoz és szenvedélyeinkhez. Örök té­májuk természetesen a szerelem, de a köl­tők-zenészek ezt az egyetlen igazán fontos témát más motívumokkal is szívesen kiegé­szítették. Mint például a harmincas évek egyik slágere, a Kis tabáni cukrászdában című tangó esetében. Zenéjét és szövegét Barna Pál írta, az enyelgő-szenvedő pár történetében egyetlen sor utal a helyszínre: „Mellettem ülsz, krémest eszel – istenem, de édes leszel!” Cukrászda és irodalom Szántó András A Budai cukrászda című hangosfilm betétdalai visszhangoztak a harmincas évek budapesti mulatóiban, bárjaiban, éppen megszülető presszóiban. Miközben a cukrászdákban sohasem volt zeneszolgáltatás – szerencsére ez ma sem divat. A süteményes dalok persze fennmaradtak, például Kiss Manyi előadásában a „Jaj de jó a habos sütemény.” kezdetű igazi sláger. Szeretem ezt a dalt, és imádom a süteményt „mogyoróval az ő tetején...”. 4 BUDAPEST 2013 január ÉDES ÉLET Perczel János cukrászdája (amatőr fotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom